Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 10 (131. szám) - Dr. Hajdú Gábor Románia egészségügyi minisztere és kísérete köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
1515 forintot sikerült erre a célra átcsoportosítani, plusz ha még a tartalékokat erre a célra használjuk föl, akkor újabb adó k ivetése nélkül is képes az ország ezt a terhet viselni, ezért ettől elálltunk. Így tehát maradt a harmadik lehetőség, hogy megpróbáljuk átrendezni a kiadásokat. A kormány ehhez az utóbbi eszközhöz nyúlt; védekezni is kell, de azért jó, hogyha a béreket és a nyugdíjakat nem kell csökkenteni, jó, hogyha a fejlesztéseket, amelyeket közösen határoztunk el, nem kell leállítani, legfeljebb valamelyest lelassítani. A kormány ezeket a körülményeket mérlegelte, és végül úgy döntött - kérem önöket, hogy ha lehet, itt a Házban és a nyilvánosság előtt is támogassák a kormánynak ezt a döntését , hogy nem pénznyomással, nem új adó kivetésével, hanem a rendelkezésre álló pénzek átcsoportosításával teremtette elő a védekezéshez és a károk enyhítéséhez szükséges forrásokat. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett TuriKovács Béla frakcióvezetőhelyettes úr, Független Kisgazdapárt. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (FKGP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tíz éve, május 2án ült össze ebb en a Házban az az Országgyűlés, amely hosszú idő után szabadon választott volt, többpárti volt, és amely igen nagy reményeket ébresztett. Szeretném idézni Kéri Kálmán korelnök egy mondatát, amely így szólt: "Remélem, tudatában vannak annak, hogy önök sorsd öntő időkben kell hogy vezessék ezt a népet, ehhez az is kell, hogy összetartsanak." Ez a gondolat volt az, amely nézetem szerint a Házban a munkát akkor elindította. Ezt a gondolatot sok minden szülte, és úgy gondolom, hogy ma, amikor ilyen nehéz órákat, napokat, talán heteket fogunk átélni, nem hiábavaló felidézni. A valóság az, tisztelt Ház, hogy ez az ország roppant sérülékeny: sérülékeny gazdaságilag, társadalmilag, politikailag, sérülékeny azért, mert a történelem ezt az országot sokszor s nagyon erős en meghurcolta, mert ennek az országnak nincsenek olyan természetes határai, amelyek egyértelművé tennék a természeti védekezéssel kapcsolatos helyzeteket, mert ebben az országban hosszúhosszú időn keresztül, mintegy 40 esztendőn keresztül súlyos lélekrom bolás folyt. Azt gondolom, hogy amikor ez a Ház az első ülését itt mint szabadon választott Országgyűlés megkezdte, ezekkel a gondolatokkal indult mind a jobb, mind a baloldal. Talán nem hiábavaló fölvetni, hogy hová jutottunk. Tisztelt Ház! Az eltelt tíz esztendő alapján lehet ünnepelni, lehet önmagunkat ünnepelni, de meg kell kérdezni, hogy ki mindenki mit ünnepelhet. Én azt gondolom, hogy az egyik legnagyobb érték az eltelt időszakban az a társadalmi béke volt, amely társadalmi békét sikerült mind ez id áig megőrizni. A társadalmi békének néhány alapvető kritériuma volt, amelyet eddig a parlamenti pártok, a demokratikusan megválasztott parlamenti pártok betartottak: tartózkodtak mindenféle olyan szélsőségtől, amely szélsőség kétségessé tehette volna a dem okratikus együttműködést. Történt azonban - és emellett nem lehet elmenni még a mai nehéz időben sem - olyan körülmény, amely nézetem szerint ezt a társadalmi békét súlyosan veszélyezteti. Sajnálatos, de úgy tűnik, hogy egy vereségbe nemcsak belenyugodni n ehéz, de még nehezebb, ha a kilátások egyre rosszabbak. Következésképpen ez bizony rossz tanácsadó tud lenni, és ilyenkor rossz szövetségeseket keres az ember. Nos, én azt gondolom, amikor az MSZP, amely ebbe a parlamentbe demokratikusan megválasztott párt ként került be, az MSZMP irányába tájékozódott, és vele kimondva vagy kimondatlanul, sokak által kimondottan szövetségre lépett, akkor átlépett egy olyan Rubikont, amelyet nem kellett volna átlépni.
