Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 24 (130. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz):
1472 Köszönöm szépen, államtitkár úr. Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, nevezetesen az alkotmányügyi, a területfejlesztési és az önkormányzati bizottságot, hogy kívánnake előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Egyetlen bizottság sem jelzi ez irányú szándékát. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg először a szót, az ajánlá s értelmében tízperces időkeretben. Elsőként Gyimesi József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Dornbach Alajos képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó. DR. GYIMESI JÓZSEF (Fid esz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/1952. szám alatt benyújtott képviselői önálló indítvány, törvényjavaslat a hatályos lakástörvényt kívánja módosítani. A hatályos lakástörvény egyébként a mai szövegezésével az 1993. évi LXXVIII. törvény. A törvényjavaslat lényegében kiegészíteni szándékozik a lakástörvény rendelkezéseit az "önkényesen elfoglalt lakás kiürítése közigazgatási eljárásban" elnevezésű jogintézménnyel. Az általános vitában a Házszabály szerint is általában az a vizsgála ndó kérdés, hogy a törvényjavaslat az alkotmánnyal, továbbá más törvényekkel összeegyeztethetőe, illetve beilleszthetőe a hatályos magyar jogrendszerbe. Hozzáteszem, hogy a Házszabály talán kiegészítésre szorulna abban a részében, hogy most már az euroko nform jellegét is vizsgálni kellene a törvényjavaslatoknak, hiszen más rendelkezések ezt egyébként is előírják. Ha az általános vitában ezeket a kérdéseket vizsgáljuk, nyilvánvalóan arra a kérdésre is választ kapunk az érvek és ellenérvek nyomán, hogy szük ségszerűe az újszerű jogi szabályozás. A társadalmi szükségességét, tehát azt a jelenséget, amely miatt a jogi szabályozás igénye felvetődött, Juharos Róbert képviselőtársam a felszólalásában részletesen elemezte. Ma a lakással kapcsolatos jogi szabályozá s több jogág területét érinti. Ismeretes, hogy a büntetőjog, a szabálysértési jog és a polgári jog, közigazgatási jog számos rendelkezést tartalmaz. Ha egyszerűsíteni, illetve megkülönböztetni kívánom a védett jogi érdek tekintetében ezeket a szabályokat, akkor nagyjából azt mondhatom, hogy a szabályok egy része, és elsősorban a büntetőjogi és a szabálysértési jogi szabályok egy része nem is a lakást mint vagyoni értéket védi, hanem a lakáshoz kapcsolódó alkotmányos jogokat, így a magánlakáshoz való jogot, tehát tulajdonképpen az egyén és a család életének egy nagyon fontos színterét. Ez a jogi védelem, amely tehát elsősorban nem a vagyoni jogok védettségét jelenti, a büntetőjogban, szabálysértési jogban jelenik meg, például a magánlakássértés törvényi tényá llásának a megfogalmazásával. Ha egyszerűsíteni szándékozom ennek a jogi szabályozásnak a megkülönböztetését, akkor azt is mondhatom nagyjából, hogy a jogszabályok egy része a lakott lakást és a bennlakó érdekeit hivatott védeni, míg a másik része elsősorb an a lakást mint vagyoni értéket védi; itt a védettség és a szabályozási szándék elsősorban az üres lakásra irányul. A kettő között mintegy átmenetet jelent az a szabálysértési tényállás, amely 2000. március 1jétől hatályos, és amelynek az elnevezése önké nyes beköltözés. Azért hangsúlyozom, hogy átmenetet jelent ez a nemrégen életbe lépett új jogintézmény, mert a szabálysértés eszközeivel kívánja védeni a lakással rendelkező jogait, tulajdonosi, birtokosi mivoltból eredő jogait, amikor elzárással és 150 ez er forintig terjedő szabálysértési bírsággal rendeli büntetni azt, aki üres lakást elfoglal vagy abba beköltözik. Álláspontom szerint nagyon fontos ez a különbségtétel, hiszen a most tárgyalt törvényjavaslat is mintegy a polgári jog eszközeivel tulajdonkép pen ennek az alapvető jognak, illetve másik oldalról nézve érdeksérelemnek az elhárítását, illetve ha a jog oldaláról nézzük, érvényesítését segíti. Azt is mondhatnám, hogy a szabálysértési szabályozás is elégségesnek tűnne, hiszen - egy példát említenék a jogalkalmazási gyakorlatból - azt az autótolvajt, akit a rendőr tetten ér, szabálysértési eljárás keretében nyilvánvalóan kiszállítja az autóból, tehát mintegy a szabálysértés felhagyására fogja
