Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 23 (129. szám) - A Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
1439 ha használnánk a történelmi címerünket a zászlón, ezért egy ilyen jellegű javaslattal szeretnék élni, bár tudom, hogy ez sokkal mélyebb módosítást és nagyobb egyetértést kívánna, de a témát (Az elnök csenget.) napirenden kívánom tartani. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Latorcai János képviselő úr kért ugyancsak két percre hozzászólási lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő ú r. DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, Bauer Tamás képviselőtársamnak igaza van abban, hogy az amerikaiak, ámbár megközelítőleg sem rendelkeznek olyan történelmi múlttal, min t Európa bármelyik országa, büszkék amerikai mivoltukra, büszkék eredményeikre, büszkék arra, hogy szabadságban élnek, ahogy Molnár Róbert képviselőtársam visszaidézte, és büszkék arra, hogy milyen gazdaságuk van. De tisztelettel kérdezem, vajon csodának t ekinthetőe ez. Úgy hiszem, nem. Hiszen úgy nevelték őket, úgy irányították életüket, hogy fontos legyen számukra minden jel, minden szimbólum, amely amerikaiságukhoz, az Amerikai Egyesült Államokhoz köti őket. Lehete, szabade tehát egyenlőségjelet tenni a hazai közgondolkodás, a hazai nemzettudat és az amerikai között, főleg ha figyelembe vesszük az elmúlt 40 év tudatot elsivárosító, tudatos politikáját? (12.00) Felelősséggel állítható: nem. De a tanulságot le kell vonni. A tanulság pedig az, úgy gondolo m, és ebben bizonyára Bauer képviselő úr is egyetért, hogy nevelni, folyamatosan nemzettudatot nevelni kell. Ahhoz pedig elengedhetetlen a nevelés mellett a példa. És ha a nemzeti szimbólumok nem jelennek meg megfelelő helyeken, ha a március 15ék üresek, és az ablakokban nincs az emlékezés virága, nem jelennek meg az emlékezés zászlai, akkor a nevelés féloldalú és csonka, és a 40 év pusztítása évtizedekkel később is megmarad, vagy valami degenerált formában tovább él. Én ezért úgy gondolom, hogy az itt elh angzott vita ellenére is a parlament döntő többsége azt támogatja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy ez a törvényjavaslat zöld utat kapjon. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Csáky András képviselő úr következik, ugyancsak kétperces hozzászólásra, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Először is vissza kell utasítanom Bauer képviselő úrnak azt a kijelentését, hogy az előterjesztők farizeusak. Ezt kerekperec vissza kell utasítanom. Nekem is lennének jelzőim Bauer képviselő úrral kapcsolatosan, de nem hiszem, hogy ez a vita erről szól. Viszont igazat adok Bauer képviselő úrnak, és ebben bizonyos fo kig polemizálnom kell Molnár képviselő úrral, hogy igenis van összefüggés az identitástudat és a gazdasági teljesítmények, van összefüggés az identitástudat és a másik megbecsülése között, és mindazokban, amit itt taglalt. Csak nekem az a véleményem, hogy ezeknek nem következménye a trikolórnak, illetve az amerikai zászlónak a viselése, hanem az alapja. Tehát azok az eredmények, amelyeket ezek az országok elértek, amelyek ugyanezt a szabályozást már évek, évtizedek óta maguk előtt tartják, ez az alapja anna k, hogy a gazdasági teljesítményük olyan, hogy az egymáshoz való viszonyuk olyan, és mindazok, amiket Bauer képviselő úr felsorolt. Egy nagyon egyszerű példát hadd mondjak: gondoljuk végig, mindig attól szenvedünk, hogy a magyar gazdaságnak a szürkezónája milyen nagy, ezen vitatkozunk, az adózási morál milyen. Ha valaki bajba jut, akkor az ahhoz való viszonyulásunk milyen? Nagyon rossz tapasztalataink vannak,
