Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 23 (129. szám) - A Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GUBICZA TIBOR (Fidesz):
1440 és pont azért, mert nincs meg a nemzethez való tartozás érzése bennük, mert ha meglenne, akkor ezek sokkal hatékonyabban működhetnének, úgyhogy teljesen igaza van, itt csak fordítva van (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) az egész kérdéskör. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy további kétperces hozzászólási igények jelentek meg a monitoron. TuriKovács Béla képviselő úr következik, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából, két percben. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Őszintén szólva, nem gondoltam, nem hittem, hogy ez az indítvány negatív érzéseket is kiválthat, és hogy valamiféle olyan észrevételeket is, amelyek meggyőződésem szerint nem kellően átgondoltan kerültek előadásra. Én nem gondolom, nem akarom elhinni, hogy pusztán a nemzet egy üvé tartozásának a jelképei kiválthatnak olyasfajta, még ha nem is indulatosan előadott, de indulatoktól vezérelt szavakat, mint amelyek elhangzottak. Szilárd meggyőződésem ugyanis, hogy valóban arról van szó, és néhány dolog nem is vitatható, hogy önmagáb an a jelképek nem pótolják a nemzet együvé tartozását, nem pótolják a nemzettudatot. Sok mindent nem pótolnak, de olyan jelképek, amelyek mégis a nemzet számára a kezdetektől fogva nagyon fontosak voltak. Ha ez elvesztette a jellegét, ha elvesztette a font osságát az eltelt évtizedekben, akkor ezért inkább azt kell mondani, hogy bánjuk - akik ebben érdekeltek voltak , hogy így történt, és ma igyekszünk fölépíteni egy olyan történelmi valóságot, ahol elnyerik ezek a jelképek a valóságost, és azt, amit jelkép ezniük kell, azt a fajta jellegzetességüket. Ami pedig az amerikai példát illeti, ezért kértem voltaképpen szót. Ne mondjunk másokról semmilyen rosszat! De engedtessék meg, hogy akár a hazai, akár a nemzetközi sajtóból az amerikai valóságból pontosan lehet tudni, hogy ahol nap mint nap fölhúzzák a lobogót, ott sok helyen nem engedik oda a feketéket, hogy azok a területek, ahol nap mint nap megjelennek ezek a lobogók, sokszor a szegregációt is jelentik a mai napig. Mi magyarok úgy gondoljuk, hogy a mi jelkép eink az egész nemzetnek, lett légyen az bármilyen származású, aki itt él, bármilyen tudatú, bármilyen elkötelezettségű hitben és egyébben, az együvé tartozását kell hogy jelképezze, és ha a kis nemzetnek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszól alási idő leteltét.) szüksége van rá, nekünk nagyon nagy szükségünk van. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen képviselő úr. Gubicza Tibor képviselő úr következik kétperces hozzászólásra, a Fidesz képviselőcsoportjá ból. Képviselő úr. GUBICZA TIBOR (Fidesz) : Általam tényleg tisztelt Elnök Asszony és tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen minden vita nem más, mint a fény és az árnyék játéka, a kontraszt, azt viszont kell hogy észrevegyük. Ennek előrebocsátásával sze retném leszögezni, hogy egyéni véleményem, hogy én nem szeretem az amerikázást és az amerikai példákat akkor, amikor a magyarságtudatról és a magyarság képéről vagyon szó. Iskolai életben se szerettem azt, hogyha a gyerek értékelését összehasonlítással vég eztem el, hogy egyik a másiknak függvényében milyen osztályzatot érdemel, megérdemli az a gyerek is, és magyarságunk is, hogy arról beszéljünk, ami rá jellemző. S nekünk egy kicsit, sajnos, úgy kell igyekezzünk, mint egy koraszülött gyermeknek, mert nálunk lemaradás van jelképeink használatában és magyarságunk öntudatában. És itt legyünk abban egyek, hogy nem vagyunk mi ellenségei, de azt büszkén vallom, hogy ebben a témában igenis ellenzékek vagyunk mindazokkal szemben, akik ezt a javaslatot nem támogatják , vagy nem fogadják el.
