Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 23 (129. szám) - A Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MOLNÁR RÓBERT (FKGP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
1438 vagyok, hogy ebben a vitában is részt vehetek (Az elnök csenget.) , ez igenis ilyen erőforrásul szolgál hat. Köszönöm szépen. (Polonyi Kornél tapsol.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Molnár Róbert képviselő úr következik, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából, kétperces hozzászólásra. Képviselő úr! MOLNÁR RÓBERT (FKGP) : Kedves Elnök Assz ony! Kedves Bauer Tamás Képviselő Úr! Köszönöm a gondolatait, és vissza szeretnék idézni egypár mondatot az ön által elmondottakból. Ön valahogy azt mondta, az amerikaiak azért büszkék arra, hogy amerikaiak, mert jók a gazdasági eredményeik, mert szabadság van az országban, és a szenátusban és a kongresszusban nem ellenségek, hanem politikai hovatartozásuk kapcsán csak ellenfelek egymással a képviselők. Úgy gondolom, semmi köze az identitástudatnak a gazdasági jóléthez, hiszen Magyarországon, úgy tudom, leg alább ezer éve itt vagyunk, őseink magyarok voltak, nem lehetett arról beszélni, hogy milyenek a gazdasági mutatók, nem lehetett arról beszélni akkor sem, amikor lerohantak bennünket a tatárok, amikor a török hódoltság volt, mégis tudtak eleink akkor is ma gyarok maradni, amikor az elnyomás rabigája nehezedett ránk. Nagyon sajnálom a Szabad Demokraták Szövetségének ilyen és ehhez hasonló hozzáállását, álláspontját, a Szent Korona kapcsán is megnyilvánult nézeteiket. Furcsállom, hogy az SZDSZ által kiadott je lszó ellenére, önök azt mondták, hogy távol maradnak a Szent Korona áthozatalakor, Mécs Imre mégis itt volt, igaz, hogy előtte való nap az Új Generációval forraltborozgatott a Múzeumkertben. Azt hiszem, hogy majd a magyar társadalom fogja megítélni ennek a törvénynek a voltát, és úgy gondolom, a magyar társadalom fogja majd megítélni azt, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége mennyire a magyar nép hangját hallatja a parlamentben. Köszönöm. (Szórványos taps az FKGP és a Fidesz soraiból. - Dr. Fenyvessy Zoltán tapsol.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Kelemen András képviselő úrnak adom meg a szót ugyancsak kétperces időtartamban, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr! DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. S zomorú állapotjelző az, hogy természetes dolgokról is lehet hosszan vitatkozni a parlamentben. Azt hiszem, alapvető szempont, hogy a sikerre lehet büszke egy közösség, de a siker alapozása az identitás. Éppen fordítva van, mint ahogy ezt Bauer Tamás képvis elő úr felvetette. Én meg vagyok győződve, hogy szerencsétlen nép is érezhet összetartozást, és éppen ez emelheti ki a szerencsétlenségéből. Erre még a magunk példája is alkalmas. Sok kibeszéletlen gondunk van, ez kétségtelen. Csak utalok arra, hogy itt a Parlamenttől nem messze északra van egy szobor, amelynek a problémáját szintén nem beszéltük ki, Károlyi Mihály szobra, akit egyik oldalról mint a köztársaság egyik fő harcosát és megalapítóját tiszteljük, de sose beszéltünk arról, hogy mekkora szerepe vol t az ő eredménytelen kormányzásának abban, hogy az országot szétdarabolták, és ebben mennyi volt az ő tehetetlensége és alkalmatlansága. Továbbmegyek: engem nagyon zavar az, és évek óta megoldatlan, hogy nem kizárólag akkor vannak fellobogózva a hidak piro ssárgakékre, amikor román küldöttség van Magyarországon, hanem nagyon gyakran ünnepnap alkalmával is, és sokszor nincs mellettük a nemzeti lobogó, mint legutóbb a nemzeti ünnep kapcsán is tapasztaltam. Ezenkívül engem az is zavar, elnézést kérek más érzé sű képviselőtársaimtól, amikor az Európa Parlament előtt állok, és azt látom, hogy a szlovák nemzeti zászlón rajta van a kettős kereszt a hármas halommal, és a magyar nemzeti zászlón nincs rajta. Azt hiszem, ha tényleg a közös sorsra és a szlovákokkal való hosszú távú együttműködésre gondolunk, ez nem zárná ki, sőt éppen erősítené,
