Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
1348 leteltét.) , hogy a megelőzés, a prevenció feladatait a kormány a legszélesebb társadalmi összefogásban teljesíteni tudja. Így hiszem, hogy a kábítószerfogyasztás visszaszorítása tekintetében nagyon komoly eredményeket tudunk elérni annak érdekében, hogy az egészség fejlesztése kapcsán kitűzött célok valósággá legyenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tájékoztatom a képviselőtársaimat, hogy a Magyar Szocialista Párt számára még 4 perc áll rendelkezésre a televízióidőből. Így megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, aki - azt gondolom - körülbelül egy percig tud a televízió közvetítési idejében beszélni. Úgyhogy ezt leszámítva, folytatjuk a televízióközvetítésen kívüli időkeretes felszólalásokkal. Öné a szó, képviselő asszony. DR. VOJNIK MÁ RIA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hallgatók! - akik követik a parlamenti vitát. Új közmegegyezés kell. Ennek a kialakításával kapcsolatban legyen az első mondatom a tízmillió magyar állampolg ártársamé, akik türelemmel viselik az egészségügy átalakításának folyamatában a rájuk rótt terheket és megpróbáltatásokat. Legyen a második mondatom az egészségügyben dolgozó orvosoké, ápolóké, kisegítő személyzeté, akik ezekben a megpróbáltatásokban erejü kön felül, etikai, morális és szellemi tartalékaikkal türelmesen kivárják, amíg a politikusok hozzásegítik őket ahhoz, hogy nagyszerű szakmájukat méltóképpen folytathassák az emberek érdekében. Tisztelt Politikustársaim! Nagyon nagy a mi felelősségünk és n emcsak abban, hogy milyen döntéseket hozunk a lakosság egészségügyi állapotának javításában, hanem abban is, hogy milyen megegyezés lesz közöttünk, hogy valóban ezek a célok teljesülhessenek. Nagyon nagy a mi felelősségünk, amikor egy vita három órájában e gymást akartuk legyőzni, ahelyett, hogy a lakosság kritikus egészségi állapotát fenyegető betegségeket akartuk volna legyőzni. (Dr. Takács Imre tapsol.) (A jegyzői széket Kapronczi Mihály és dr. Szabó Erika foglalja el.) Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánk l akosságának egészségi állapotára és a halálozási arányaira vonatkozó adatok sokkolóak. Az ezredforduló Magyarországán férfiaink várható élettartama nem hosszabb, mint 1930ban volt. A civilizált világon belül a magyar demográfiai viszonyok nemcsak hogy a l egrosszabbak, hanem ez a tendencia megfordulni sem látszik. Az adatok mögött súlyosan beteg embertársaink vannak, és az ő drámai életminőségromlásaikról kell önöket tudósítanunk. Ebben a helyzetben működik és szolgál egy olyan egészségügyi ellátórendszer, amely maga is alapvető reformokra szorul, és egyszerre küszködik e reformok súlyának minden gondjával és a pénznélküliséggel. Ennek a válságnak a mélységét elöljáróban egy adattal érzékeltetném. (13.00) Míg arról beszélnek néhá nyan, hogy a rendelkezésre álló közpénzeket vajon átláthatóan, világosan, jól és hatékonyan használtuke fel, tudni kell mindenkinek, hogy mekkora pénzről beszélünk. A miniszter úr által rendelkezésünkre bocsátott munkaanyagot használom. Magyarországon 38 ezer forint egy évben egy főre az egészségügyre fordítható keret. Ugyanez Németországban - visszaszámítva a költséget - durván 550 ezer forint, az Amerikai Egyesült Államokban - a dollárt visszaszámítva napi árfolyamra - durván 800 ezer forint. Akinek van füle, hall vele! A XX. század első felében, sőt 1970ig Magyarországon a születéskor várható élettartam és életkilátás nem volt rosszabb, mint NagyBritanniában vagy Dániában. Ez a trend fordult meg, és fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mi áll e m ögött. A kutatások, melyeket megrendelésre, politikai megrendelésre és saját szakmai indíttatásukból akadémikusok, kutatók, szociológusok végeztek el, ráirányították a figyelmet arra, hogy milyen szoros kapcsolat van a társadalmi kohézió jelentőségének az egészségvédelemben. A kulturális, a társadalmi azonosságtudat, a szociális
