Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
1349 kohézió az egyik legjelentősebb egészségvédelmi forrás. Ugyanígy a közmegegyezés, a közös érdekek védelme és elfogadása, ugyanígy a társadalmon belüli bizalom nemcsak a gazdaság egé szséges működésének feltétele, hanem a legjobb egészségmegőrző tényező. Amikor egymással vitázva, egymást legyőzve az ellenségeskedést, az irigykedést, netán a gyűlöletet szítjuk föl, mi magunk járunk elöl legrosszabb példával és teszünk meg szinte mindent az egészségi állapotunk rontásáért. Ezt is tessék figyelembe venni! A mai magyar társadalomban az emberekben, állampolgártársainkban a rossz tapasztalatok sora alakította ki, hogy bizalmatlanok legyenek. Mégis a legfontosabb lépést romló egészségi állapot unk megfordításában az összetartó folyamatok erősítésében és közbizalom megerősítésében kellene látnunk. Az egészségünk megóvása már az óvodás kortól a családban és az iskolában el kellene hogy kezdődjön. Nagy elődeink vannak ebben, tisztelt képviselőtársa im, három nevet mondanék: Markusovszky Lajos, Fodor József, Trefort Ágoston. Képviselő Urak! A nagy elődök példáját nem elfelejteni, hanem követni kell! S amikor népegészségügyről beszélünk, egy folyóiratról kell megemlékeznünk, melyet miniszter úr már eml ített, az a bizonyos Népegészségügy, amely lassan már betöltötte a száz évet. Milyen kiút lehet ebben a népegészségügyileg katasztrofális helyzetben? Az előbb elmondottak mellett el kell fogadtatnunk, hogy az egészség érték, meg kell tanítanunk az emberek et ennek az egészségnek a megbecsülésére, az iskolában oktatni kell, a pedagógusokat meg kell tanítani az egészségvédelem fontosságára, és az orvosokat, az egészségügyi dolgozókat meg kell tanítani ennek a tanítására a kölcsönös bizalom elve alapján. Tiszt elt Képviselőtársaim! Mindez hosszú távú befektetés, sok pénz kell hozzá, erős akarat és közmegegyezés. És eközben fenn kell tartani megbetegedett embertársaink számára egy olyan egészségügyi ellátórendszert, amely a reformok között is működni köteles. Ehh ez a működtetéshez további sok pénz kell, mert az egészségügyi technológia, közte a gyógyszer és műszer olyan elengedhetetlen feltétele a gyógyításnak, amelyet nem nélkülözhetünk. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a tekintetben az előző kormányok felemás re formlépéseket tettek. A kritikát elmondtuk, de ugyanez a kritika kell hogy áthassa a mostani kormány munkáját is, mert kapacitáscsökkentésről beszélünk, mert a rendszer átalakításáról beszélünk, mert a kórházi ellátások alapellátásba történő áthelyezéséről beszélünk, de akkor, képviselőtársaim, azt is tudni kell, hogy ide meg pénz kell, mert az alapellátást alkalmassá kell tenni a definitívebb ellátásra. Mert akkor persze gyógyszer is kell, hiszen nyilvánvaló, hogy az ott helyben lévő gyógyításnak helyben l esznek magasabb költségei, a megtakarítás azonban a másik oldalon majd meg fog jelenni. Azt gondolom, hogy a kórházi ellátásokban abba kell hagyni az esélykülönbségek konzerválását. Miniszter Úr és Képviselőtársaim! Nem igaz, hogy a kapacitásszabályozás ön magában nem hordozta a területi kiegyenlítés lehetőségét. Nem mondom, hogy mindent jól csináltunk. De, miniszter úr, az ön munkaanyagában lévő három kör: a sürgősségi ellátórendszerrel megerősített OEPfinanszírozású kórház; a körön kívül elhelyezkedő, nem sürgősségi ellátóhellyel rendelkező, korlátozottan fenntartott kórházzal; és az ezekhez nem engedélyezett, ezen a körön kívül levő, de az ország perifériáján található kórházak, amelyeket nem fog befogadni az egészségbiztosító - az vajon csökkenti az esél ykülönbségeket, vagy növelni fogja azokat? Azt gondolom, hogy nem a kapacitásszabályozást kell átkozni, hanem a kapacitásszabályozást kell úgy finomítani, úgy átírni, hogy abból sem területi, sem gazdasági, szociális és kulturális hátrányaink ne növekedjen ek, hanem csökkenjenek. Az egészségügyi ráfordításoknak vannak pénzügyi korlátai. Ezek a korlátok azonban kétféle módon érvényesíthetők. Az egyik, amelyet úgy hívnak, hogy a finanszírozás kemény korlátja. Ez azt jelenti, hogy megmondjuk, nincs több pénz, é s világossá tesszük, hogy egy adott szolgáltatáshoz egy nyilvános rendszeren keresztül ki nem fog hozzájutni, és megmondjuk, hogy nem fog hozzájutni. Ez egy világos beszéd, de fel meri ezt vállalni ma valaki ilyen megbetegedési mutatók mellett?! És van per sze az úgynevezett puha korlát. Ez pedig azt jelenti, hogy nincs elég pénz, nem akkor, nem
