Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter:
1347 növekedés, amely a gyógyszerárakban bekövetkezett, tarthatatlan. A legutóbbi bizottsági ülésen - emlékezhetnek rá - (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) nagy on sok ilyen problémáról szó volt. Ezt, úgy gondolom, valóban ki kellene venni az egészből. Elnézést. Köszönöm. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Most pedig hozzászólásra következik Deutsch Tamás miniszter úr, 4 perc 2 másodperce van a Fidesz fra kciónak, ez áll az ön rendelkezésére. Öné a szó. DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter : Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy a mai vitanap keretében a kábítószerfogyasztás visszaszorítása érdekében vég zett munkáról, az előttünk álló feladatokról szóljak néhány szót a rendelkezésre álló négy percben. Engedjék meg, hogy elöljáróban elmondjam, a kormány 1998 nyarán teljesen más filozófia jegyében látott hozzá az egészségügy nyilvánvaló problémáinak a megol dásához. Hosszú évtizedeken keresztül mondták azt, hogy a magyar egészségügy valójában betegségügy, ami két szempontból is igaz volt. Az egészségügy intézményeinek állapotát tekintve is, és abból a szempontból is, hogy nem az egészség megőrzése, az egészsé g fejlesztése volt az egészségügyi intézményrendszer tevékenységének a középpontjában, hanem a beteg ember ellátása. A kormány felfogása szerint sokkal szélesebb társadalmi feladat az egészségügy által ellátandó feladat, sokkal szélesebb az a szolgáltatás, amit nyújtani kell. A kulcskifejezés, amelyet a miniszter úr is mondott, az egészségfejlesztés. Nekünk meggyőződésünk, hogy az egészségfejlesztéssel kapcsolatos feladatok ellátása nem történhet meg úgy, ha nem teszünk meg mindent a valóban egyre riasztóbb kábítószerfogyasztási mutatók, jelenségek visszaszorítása érdekében. Azt is hadd mondjam el, hogy a mai vitában nyilvánvalóan nagyonnagyon sok véleménykülönbség merült fel, de anélkül, hogy valamifajta, minden indokot nélkülöző népfrontos hangulatot sze retnék most kelteni, a kábítószerfogyasztás visszaszorítása érdekében végzett kormányzati munkát illetően sokkalta több kérdésben értenek egyet kormánypárti és ellenzéki képviselők, mint amennyi kérdésben vitatkoznak. Lényegét tekintve ugyan egy nagyon fo ntos kérdésben volt vita, ez pedig a '98 végi Btk.módosítás, azonban az azóta eltelt idő, a tapasztalatok azt bizonyították, hogy a kormány szándékai helyesek voltak, a büntető törvénykönyv módosítása beváltotta a törvénymódosításhoz fűzött reményeket. En gedjék meg, hogy elmondjam, nagyonnagyon fontos volt az, hogy a rendszerváltoztatás óta a magyar közigazgatás történetében először foglalkozik az Ifjúsági és Sportminisztériumban egy önálló helyettes államtitkárság a kábítószerprobléma visszaszorítása ér dekében szükséges kormányzati teendők koordinálásával. Az elmúlt tíz év egyik nagyon fontos hiányát pótolja a kormány akkor - és múlt időben kell helyesen fogalmaznom: tehát pótolta a kormány akkor , amikor elkészítette a kábítószerprobléma megoldását, a fogyasztás visszaszorítását célzó nemzeti stratégiát. E nemzeti stratégia társadalmi egyeztetése megkezdődött, már a parlamenti frakciók között is megtörtént az első hatpárti egyetértés és egyeztetés. Ez nem nyelvbotlás, sokkal több kérdésben volt egyetér tés a nemzeti stratégia tartalmát illetően is, mint amely kérdésekben még további szakmai konzultációkra van szükség. Mik az előttünk álló feladatok? Engedjék meg, hogy erről hadd szóljak. Elsőként is: nem szabad csupán riogatnunk. Az adatok valóban elég s zomorúak, de a riogatás önmagában semmit nem ér. Tudatos magatartásra van szükség. A tudatos magatartást röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy a kínálati piac csökkentése, a kínálatcsökkentő lépések - és ezek sorába tartozik a büntető törvénykönyv módosí tása - után a keresletcsökkentés tekintetében is hasonló intenzitású, az eddigi lemaradásokat pótló tevékenységre van szükség. Ez nemcsak a kormány feladata, összefogásnak nemcsak a politikai szférán belül kell kialakulni, hanem a legszélesebb társadalmi k örökben is. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy ebben az esztendőben a magyar állam költségvetésében több mint 800 millió forint áll rendelkezésre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret
