Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
1346 ez is torzítja a dolgokat. Ennek következtében a gyermekellátás, a traumatológia, az elmeellátás - és sorolhatnám tovább, hogy mik szenvedtek súlyos kárt az elmúlt évben, egykét évben. Minőségbiztosítási rendszerrel rendelkezik az intézetün k, elkészítettük a szakmai protokollokat; egyszerűen nem tudjuk betartani, mert a költségeket annyira megnöveli, ha tisztességesen látjuk el a betegeket. Hol van erre az orvosság? Egyszerűen nem tud jól működni ez a finanszírozási rendszer, mert az elvárás és az érdekeltség ellenkező irányú. Jogos az az elvárás, hogy ott kapjon a beteg definitív ellátást, ahol a legkevésbé költségigényes. Ebben azonban sem az alapellátás, sem a járó- és fekvőbetegszakellátás, sem az orvosok nem érdekeltek, de nem érdekelte k maguk a betegek sem. Mindezen nehézségek ellenére az intézményi menedzsment felkészültsége, az egészségügyi dolgozók áldozatkészsége, a folyamatosan kontrollált és korrigált tevékenységek sora az intézményvezetők részéről tette lehetővé, hogy ilyen nagy számú megoldatlan probléma és bizonytalanság mellett egyáltalán működnek az egészségügyi intézményeink. Néhány gondolatot szeretnék szólni a gyógyszerproblémákról. Dicshimnuszokat hallottunk itt a kormánypárti képviselőktől és a miniszter úrtól. Én azt gon dolom, hogy nem dicsőség az, hogy ilyen mértékben emelték a gyógyszerek árát, és szinte lehetetlenné tették a betegek és a nyugdíjasok életét. Még egy dologra szeretném a figyelmüket felhívni: felemelték az elmegyógyászati szerek árá t, a betegek nem otthon szedik a gyógyszert, hanem bejönnek a kórházba. A rendszer megjavítása nem valósulhat meg politikai összefogás nélkül. Tisztelt fiatal és demokratikus kormánypárti Képviselőtársaim! Nagyon szeretném, ha többen itt lennének. Önök és hozzátartozóik is lehetnek betegek, s önök fölött is eljár majd az idő. Tudom, az önök korában ezt még elképzelni is nehéz. Kérem, tegyék félre dölyfös rátartiságukat az egészségügy megújítása érdekében! Emeljük fel az egész magyarság számára fontos témát a politikai csatározások színteréről, s valamennyi szakmai, civil, társadalmi és politikai erő bevonásával teremtsük meg a társadalom valós szükségleteire választ adó egészségügyi ellátórendszert. A szocialisták konstruktív partnerek lesznek ebben a munkáb an. Köszönöm a türelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Deutsch Tamás miniszter úr, a Fidesz képviselőcsoportja nevében. (12.50) Tájékoztatom önt, hogy 4 perc 2 másodperc áll rendelkezésére. (Dr . Csáky András jelentkezik.) Csáky képviselő úr, önt illeti a szó, 1 perc 21 másodpercük van még hozzászólásra. Elnézését kérem, miniszter úr. (Dr. Deutsch Tamás: Parancsoljon, persze!) Csáky képviselő úr szeretné kihasználni a rendelkezésükre álló 1 perc 21 másodperces időkeretet. Öné a szó. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm. Elnézést kérek a miniszter úrtól, időben megnyomtam a gombot. Vágvölgyi kolléga mondandójára szeretnék röviden reflektálni két szempontból. Való igaz, hogy nehéz helyzetben vannak az e gészségügyi intézmények, azonban azok a tanulmányok, illetve adatok, amelyeket a bizottságban folyamatosan megkapunk, amelyekhez hozzájuthatunk, azt mutatják, hogy azonos ágystruktúrájú, azonos ellátási körzettel rendelkező, közel azonos tevékenységet végz ő egészségügyi intézmények között óriási különbség van az anyagi helyzetet illetően. Vannak helyek valóban, ahol hihetetlen adósságok merültek fel, például az ügyeleti problémákkal kapcsolatosan. Vannak azonban olyan helyek is, ugyanolyan típusú egészségüg yi intézmények, ahol meg tudták oldani, egy fillér elmaradás nem volt. Ezekre kell koncentrálni, ezeket kell vizsgálni, hogy ez hogy lehetséges. A másik a gyógyszerügy. Itt mindenki azt mondja, hogy az egészségügyet emeljük a politika színtere fölé. Ha val amit fölé kell venni, az a gyógyszerügy. Abban egyetértünk, hogy ez a
