Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP):
1333 össznemzeti egészségmegőrzési, prevenciós programot. Volt Csehákprogram, Kertaiprogram, volt a mi kormá nyzásunk idején is egy program, és most is alakul egy program. Mit hajtottunk ebből végre? És ha azt nézzük, hogy ennek tükrében milyen a mai magyar lakosság egészségi állapota, hol állunk a halálozási mutatókban, akkor azt mondhatjuk, hogy hatékonyságukat tekintve ezek a programok nem érték el a céljukat. Nem lehet és nem szabad négyévente, kormányzati ciklusonként egészségfejlesztési, prevenciós programokat megalkotni, rengeteg pénzt költeni rá, majd a kormányváltás kapcsán kidobni az egészet, újraépítkez ni új struktúrákban, új programokkal, új pénzekkel, új feladatokkal, új szereplőkkel! Ez nem megy! A kormány azt írta programjában: olyan pénzügyi alapot teremt, amelynek forrása az alkohol- és dohánytermékek jövedéki adójának egy része, amelyet az egészsé gmegőrzés céljaira fordít. Röviden: ez nem valósult meg. A kormány - elhangzott - megalkotta a nemdohányzók védelméről szóló törvényt. Valóban megtörtént. A környező országokban, de sehol a világon nincs annyi dohányterméket reklámozó óriásplakát, mint Mag yarországon. (11.50) A kormány szűrővizsgálati rendszereket vezet be, nemzetközi tapasztalatok alapján felülvizsgálja a szükséges és hatásos programokat. Kijelentem innen, jelenleg nincs országosan folyó szűrőprogram; kellene, szüksé ges lenne. Beszéltünk korábban a cervix, tehát a méhnyakrákszűrőprogramról, ami sikeres volt, de abbamaradt, beszélünk az emlőrákszűrésről, amely csírájában talán megvan, de nincs országos szűrőprogram, szükség lenne rá. A családorvoslás feladatát a gyak orlatban is kiterjeszti a betegség megelőzésére, mondja a kormányprogram. Most, amikor az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény megalkotása után felmerült, hogy a háziorvosok a hozzájuk leadott kártyák tulajdonosait rendszeresen vizsgálják meg, finoma n mondva, igen nagy volt a felháborodás a háziorvosok körében, hogy ők ezt képtelenek megvalósítani, nem tudják ellátni. Van ebben is igazság, de valamilyen módon rá kellene venni a háziorvosokat, hiszen elhangzott, az orvosbeteg találkozást fel kellene f ogni szűrésnek is. Úgy állítják ki a kartonokat a doktorok sok esetben, hogy nem is találkoztak a betegeikkel. A leadott kártyák felülvizsgálata valójában szűrés lenne, de ki motiválja, ki finanszírozza a háziorvost, és mi motiválja arra, hogy elvégezze ez t a szűrővizsgálatot. A kormány feladatának tekinti a betegellátás minden területén az ápolásfejlesztést. Visszalépés történt az otthon ápolás tekintetében, nem hangzott el a kormányprogramban semmi arról, hogy a kormány önálló diszciplínává kívánja emelni az ápolást. Hovatovább erre szükség lenne, hiszen Európában és másutt a világon az ápolás már önálló diszciplínaként szerepel, és ennek megfelelően szeretnénk az ápolónői vagy a szakdolgozói kamarát is létrehozni, amennyiben erre lehetőség teremtetik. Azt írja a kormányprogram, hogy a kormány partnerként közelít az egészségügy szereplőihez és együttműködésre törekszik. Már elhangzott, hogy a kormánynak nem erőssége az érdekegyeztetés a partnerekkel szemben, és pontosan emiatt, hogy legyen konszenzus a szak mában arról, hogy milyen szűrőprogramot hajtunk végre, mert ha végiggondoljuk, akkor ezeket a szűrőprogramokat jelentős részben a szakma is elszabotálta. Ha nincs konszenzus a szakmán belül, hogy milyen prevenciós programot hajtsunk végre, milyen szűréseke t végezzünk, akkor ezeknek a programoknak az lesz a sorsa, ami eddig volt. Azért, hogy végre ciklusukon átívelő egészségügyi program legyen, kezdeményeztük és kezdeményezzük - és itt nyomatékosan felhívjuk a kormányzati oldal figyelmét , hogy szükség lenn e egy nemzeti egészségügyi kerekasztal összehívására, amely néhány alapkérdésben kell hogy megegyezzen; olyan alapkérdésekben, amelyek itt most újra kétségessé váltak: milyen egészségügyet akarunk, milyen struktúrában, hogyan finanszírozzuk, milyen tulajdo nosi szerkezetben, milyen prioritások mentén. Nem kellene sok kérdésben megegyezni. Kellene 45 olyan kérdés, amelyben konszenzus van, majd ezt a nyugdíjkérdést eldöntő '90es országgyűlési határozathoz hasonlóan
