Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP):
1334 deklarálni kellene, és ennek mentén végre l ehetne hajtani egy hosszú távú, ciklusokon átívelő reformfolyamatot, mert így ennek nem sok értelme van, hogy négyévenként újra váltjuk. Azt hiszem, hogy az egészségügyben csak a konszenzusos dolgok vannak túlélésre kárhoztatva. Köszönöm szépen a figyelmük et. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Kékkői Zoltán képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi Béki Gabriella képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szöv etsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó. KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Reform vagy retorika? - az MSZP által kezdeményezett politikai vitanap szlogenjét találónak tartom. Refor m vagy retorika? - a "vagy" kötőszót kivéve. Egy XX. századi neves magyar gondolkodó, Schütz Antal figyelmeztetett, vigyázzunk a "vagy" kötőszó használatával, hiszen sokkal árnyaltabb megközelítést lehetővé tevő kötőszavai vannak a magyar nyelvnek, mint pé ldául a nemcsakhanemis. Ez a megállapítás jelenleg is igaz, hiszen az egészségügyi rendszer elmúlt tíz évére visszatekintve mindkét elem - reform, retorika - tetten érhető benne. Az azt megelőző évtizedek egészségügyére sem áll a vagyvagy disztinkció, h iszen az akkori egészségügyet is - mint az élet minden más területét - a totális MSZPjogelőd párt politikai retorikájának egészségügyi manifesztumaként éltük meg: a legfőbb érték az ember - amíg ingyen munkára képes. Maradjunk az elmúlt tíz év egészségügy i rendszere kezelésének reform- és retorikai elemei vizsgálatánál. Korábban az egészségügyben is dúló totális tervgazdaság piacgazdasági viszonyokra történő átalakítása csak egy közigazgatási megközelítésű reformprogram irányában történő szemléletváltással vált lehetségessé. Ezen szemléletváltás után ismét konfrontálódtak a "vagyvagy" és a "nemcsakhanemis" szemlélet képviselői. A korábbi totális tervgazdaság szervilisei a teljes szabadpiaci működés irányába kívánták orientálni a magyar egészségügyet, ame ly tisztán piaci alapon működtetett egészségügyről a működő demokráciában már bebizonyosodott, hogy a költségnövekedés arányában romlik a hatékonysága. Az 199498as év között a piaci működtetés irányában az áron aluli privatizációt előkészítő totális érté krontás, káosz tudatos előidézése történt, és ez a nemzetgazdaságot is, nemcsak az egészségügyet sújtó rablóprivatizáció meg is indult. Az 199098. évek közötti reformot a retorika szintjén történő leragadás és a működési és pénzügyi transzparencia teljes hiánya, továbbá az egészségügyi forrásteremtésben a társadalmi szolidaritás hiánya jellemezte. Az egészségügyi teherviselésre is jellemző a magyarországi közteherviselés általános ismérve, miszerint a lakosság legszegényebb rétegei teremtik elő a költségve tési források 90 százalékát, és ez a lakosság javát kitevő tulajdonfosztott bérrabszolgahad a közkiadási oldalból csak minimálisan részesedik. Ez a ténymegállapítás az egészségügy vonatkozásában ugyancsak helytálló. A legszegényebb befizető réteg akkor rés zesedne befizetésarányosan a szolgáltatásból, amennyiben az egészségügyi ellátás a temetkezési költségekre is kiterjedne. Mivel más mód a befizetésarányos részesedésre a rendszer átalakításáig nincs, ezért ezen hatékonyságnövelő konstrukció időleges rendsz erbe építésére ezennel javaslatot teszek. Visszatérve a működési és pénzügyi transzparencia teljes hiányára, ezt nem nekem kell itt bizonyítanom, hiszen az Állami Számvevőszék vizsgálatai történetének e vonatkozásában például az ÁSZ 1996. évi 286. számú je lentése... Hogyan beszélhetnénk az alapok pénzügyi reformjáról, amikor többszörösen bizonyított volt a pénzügyi adminisztratív ellenőrzési rendszer gyenge mivolta, az adatmanipulációk lehetőségének nyitva hagyása a rendszerben? Mivel az egészségügyi szolgá ltatásokra fordított összeg az éves GDP 45 százalékának felhasználását jelenti, ezért érthető a spekulációs tőke politikai csatornákon történő bejelentkezése. Ezért is érthetetlen a megalakított egészségügyi önkormányzatok által életbe léptetett, tudatosa n
