Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
1331 ahol eleve kapacitáshiány van, mint a pszichiátria, tovább csökkennek az ágyszámok, míg az olyan ágazatokban, ahol viszont régesrég túlsúly van, mint a gyermekgyógyászat, növekednek, azt gondolom, nem lehet azt mondani, hogy bárminemű szakmai sikere lenne egy ilyen intézkedésnek. (11.40) Amit pedig a többbiztosítós modellről mondott, az olyan volt, mintha én írtam volna, időnként egészen déjŕ vu érzéseim tá madtak, de azt kell mondanom, nem osztom az optimizmusát, ha úgy látja, hogy ezekkel az intézkedésekkel megoldhatók az egészségügy problémái. Az a meglátásom, hogy az úgynevezett egymillió dolláros kérdésre nem tudjuk a választ, sem ő, sem én. Mármint arra a közgazdasági problémára, hogy egy öregedő népesség és egy technológiai robbanás mellett hogyan finanszírozható az egészségügyi ellátás azon a színvonalon, amit elvárnak. Sem ő, sem én és senki a világon nem tudja erre a korrekt válaszokat. Azt gondolom, ezekkel az intézkedésekkel közelebb kerülhetünk ehhez. Selmeczi Gabriella több olyan kérdést vetett fel, ami érint minket. Az egyik ilyen a szakmai programok finanszírozása. Örömmel tudom tájékoztatni arról, hogy az egészségügyi miniszter úrral arra törek szünk, hogy új kapacitások befogadása kapcsán a legfőbb népbetegségek gyógyítására vonatkozó kapacitásokat fogadjunk be, így például az onkoradiológiai fejlesztéseket a jövőben. Dávid Ibolyával való közös kérésükre a balesetbiztosításról pedig azt mondom , hogy már a megvalósulás felé halad, az egészségügyi miniszter úrral közösen kész van egy koncepció. A munkába bevontuk a Szociális Minisztériumot, és a pénzügyminiszter úr vélhetően napokon belül megbízza azt az embert, akinek koordinálnia kell ezt a tev ékenységet. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vettem észre az ellenzéki felszólalásokból, hogy elégedetlenek ezekkel az elért eredményekkel. Azt kell mondanom, hogy én is. Nagyobb tempóban szerettem volna haladni, sokkal több pénzt szerettünk volna megspóroln i a járulékfizetők pénzéből, mint az elmondottak. Azt kell látnom, hogy ez a tempó mégiscsak saját teljesítményükhöz képest valami elismerést megérdemel, különösen akkor, ha az elmúlt négy év teljesítményével hasonlítom mindezeket össze. És még egy dolgot szeretnék elmondani, ami nem hangzott el ebben a Házban. Az előbb felsorolt számadatok, azt gondolom, kellően imponálóak, de ez nem az én érdemem. Az egészségbiztosító munkatársainak áldozatos munkája áll mögötte, és én büszke vagyok arra, hogy ilyen ember ekkel dolgozhatom együtt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Kuncze Gábor képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsopo rtjából. Öné a szó. KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak mert Frajna Imre képviselőtársam volt olyan kedves és megemlékezett rólam iménti felszólalásában, gondoltam, hogy reagálok. Én nyolc dolgot soroltam föl, ebből négy történt a '9094 közötti időszakban, négy a '9498 közöttiben. Jellemző a beállítás, hogy gyorsan leértékeljük, amit mondtam, és utána felnöveljük, ami nem akkor történt. De ez tulajdonképpen nem érdekes. A finanszírozás problémái valóban borzasztó nehezen oldható ak meg, tisztelt képviselő úr, csak szerintem ebből az nem következik, hogy ha nem tudjuk a választ, akkor ne beszéljünk róla. De az sem következik belőle, hogy mondjuk azt, hogy kell a több pénz, de hallgassunk arról, hogy honnan akarjuk mindezt előteremt eni. Amiért viszont szót kértem, az azért van, mert az ellenzéki felszólalásokból is - szerintem - és kormánypárti felszólalásokból is kicsengett azért az az igény, hogy itt egy olyan problémáról van szó, ami az egészségügy gondjainak megoldását illeti, am i semmiképpen nem szeletelhető fel
