Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1321 egységesen és egy központba fizet, míg másik részét a versengő b iztosítók finanszírozzák, és azoknak fizeti a járulékot. A biztosítók az államilag meghatározott keretek között különböző szolgáltatási csomagokat kínálnak. A versengő magánbiztosítók tevékenysége nem szorítkozhat kiegészítő szolgáltatásokra, mert akkor ne m történik változás az egészségügyi ellátás alapvető körének működésében, és akkor a kiegészítő biztosítás nem versenyképes az egészségügyi szürke zónával, a hálapénzzel szerzett külön szolgáltatásokkal és a magánpraxis és a közfinanszírozott egészségügy ö sszefonódásával. Az egészségügyi biztosítás reformja a szolgáltatói oldal reformjával együtt esélyt ad arra, hogy egyfelől emelkedjenek a legális egészségügyi keresetek, másfelől kiszoruljon a rendszerből a hálapénz. Tisztelt Képviselőtársaim! Szögezzük le : másfél év után a kormánynak nincs elfogadott elképzelése az egészségügy megfelelő megreformálásáról és ebből adódóan működtetéséről. Orbán miniszterelnök úr 1999 eleji beszédében azt közölte velünk, hogy remélhetőleg a következő miniszterelnöki beszéd má r hangsúlyosan az egészségügyről fog szólni. Érdeklődve hallgattuk a miniszterelnök úr beszédét most, 2000 elején, de nem szólt hangsúlyosan az egészségügyről. Ezzel szemben viszont azt mondta, hogy 2000 az egészségügy éve lesz. Valóban, ez igaz lehet, his zen ha a helyzet így folytatódik, akkor 2000ben tényleg nagyon sokat fogunk beszélni az egészségügyről. A kérdés azonban az, tisztelt képviselőtársaim, hogy vajon cselekedni fogunke. Nos, azt hiszem, nem. Ma reggel hallgattam a miniszterelnök úr szokásos szerdai interjúját a közszolgálati rádióban. Az interjú egészségügyre vonatkozó része engem két dologról győzött meg. Egyrészt: a kormánynak valódi elképzelése továbbra sincs az egészségügy problémáinak kezelésére vonatkozóan; másrészt - és ezt lényegében a miniszterelnök úr ki is mondta - ebben a ciklusban nem is fog már semmit tenni az egészségügy rendbetétele, átalakítása érdekében. Tisztelt Képviselőtársaim! Márpedig az egészségügy alapkérdése: lesze reform vagy minden tovább folyik úgy, mint eddig? A z eddigi helyzet rossz az orvosoknak, mert legális jövedelmük alacsony. Rákényszerülnek a hálapénzre, tevékenységük tele van irracionális, felesleges elemekkel, folyamatos harcot kell folytatniuk az egészségügyi bürokráciával és a kórházi hierarchiákkal. D e rossz a betegeknek is, mert sokszor rossz és kiváltképp megbízhatatlan, kiszámíthatatlan az ellátás minősége, rákényszerülnek a hálapénzfizetésre, magas gyógyszerkiadásokra kényszerülnek. Végül rossz az állampolgárnak és külön a vállalkozóknak mint adó- és járulékfizetőknek, mert az egészségügyi rendszer működtetése növekvő terheket hárít rájuk. A reform tehát ezért nélkülözhetetlen. Sajnos, én ma úgy ítélem meg, hogy négy év ismét elveszett. Az egészségügy problémáinak megoldása egy következő kormányra v ár. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Nagy taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megadom a szót Dávid Ibolya képviselő asszonynak, az MDF vezérszónokának. DR. DÁVID IBOLYA , az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az egészségügy soha, sehol sem kormányzati sikerágazat a világban. Ennek valószínűleg az az alapvető oka, hogy a gyógyítás költségei sokkal gyorsabban nőnek, mint a nemzeti jövedelmek. Emiatt a szükségletek mindenütt messze megelőzik az egészségügy anyagi lehetőségeit. Azt lehet mondani, hogy mára az orvostudomány szinte a lehetetlenre is képes, ám az orvoslásnak a lehetségesre sincs elégséges pénze. Az anyagi válságból kivezető utat mindenütt keresik. Az iga zán jó megoldást mégsem lelik meg sehol a világon. Ez talán válasz arra is, hogy felesleges egymásra mutogatni. Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára önök is voltak olyan helyzetben, amikor segítségükre egyszerre többen is rászorultak baleset vagy természet i csapás okán, s önöknek dönteniük kellett,
