Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1322 hogy kinek segítsenek először és milyen mértékben: azokone, akik a leghangosabbak, vagy akiknek már megszólalni sincs erejük; azokon kezdike a segítségnyújtást, akik társadalmilag elismertek vagy azokon, akik a társadalom elesettjei. Az ilyen és ehhez hasonló dilemmák az okai annak, hogy az Európai Unióban mind ez idáig nem történt meg az egészségügy közös szabályozása. Az Unión belüli egészségügy a szubszidiaritás elve alapján döntően nemzeti hatáskörbe tartozi k. Nincs tehát európai szinten egységesen megfogalmazott egészségpolitika, nincs kötelező előírás az ellátórendszer szervezetére, átalakítására és még a finanszírozására vonatkozóan sem. A tagországok egészségügyi rendszere és annak részeként az egészségbi ztosítás szerkezete, finanszírozása országonként eltérő. Az egészségügyi ellátást illetően léteznek azonban közösségi elvek, amelyek a következők: a szolidaritás elve, az ellátáshoz való hozzáférés elve, valamint a fenntartható finanszírozás elve. A közöss égi egészségügyi politika hiánya azonban nem jelenti azt, hogy ezek a szabályozásokból hiányoznának, hiszen az emberi élet, az egészség védelmét szolgáló közösségi normákban, intézkedésekben, az egyes közösségi politikákon belül - legyen az fogyasztóvédele m, környezetvédelem, az áruk szabad áramlása - jelentős szerepet játszanak az egészségvédelem szempontjai. A maastrichti szerződéssel fogalmazódott meg, hogy az egészségmegőrzési szempontokat az Unió egyéb szektorpolitikáinak alakításakor bizony, figyelemb e kell venni. Sőt, egyes területeken felhatalmazza a Bizottságot európai szintű szabályozás előkészítésére. Magyarországnak még e remélt, egységes szabályozás előtt azonban számtalan teendője van. Ráadásul hazánkban az európai uniós országokhoz képest alac sonyabb a nemzeti jövedelem, tehát a gyógyításra fordítható összeg, pénz is. Ezzel szemben öröklötten jóval több egészségügyi problémával nézünk szembe. Ettől még több a beteg, magasabb a halandóság, ezért romlik az aktív dolgozók, járulékfizetők aránya, a mitől még kevesebb jut egyegy betegre. A Magyar Demokrata Fórum mindezt a rendszerváltozás idején felismerte és látta. Az első polgári kormány prioritásként kezelte az egészségügy kérdését, és az első polgári kormány működése alatt 50 százalékkal nö veltük - 50 százalékkal növeltük! - az egészségügy részesedését a nemzeti jövedelemből. Ezzel lehetőséget teremtettünk arra, hogy alapvető szerkezeti reformokat indíthassunk el a Demokrata Fórum programja keretében. Ennek a változtatásnak az eredményeként a polgárok lehetőséget kaptak arra, hogy maguk választhassák meg kezelőorvosukat. Az előző 40 év során kizárólag a jó vagy rossz szerencsétől, az állampolgár lakóhelyétől függött, hogy a beteg olyan orvoshoz kerülte, akiben bízik, vagy netán olyanhoz, aki re a kutyáját sem bízta volna. Márpedig a gyógyításban igen fontos szerepe van a bizalomnak, annak, hogy a beteg bízike orvosában. Egyesek szerint a gyógyítás eredményességében legalább fele részben az orvosba vetett hit szerepel. Ugyanakkor azzal, hogy a reform bevezetése óta az orvos aszerint kapja fizetését, hogy hány beteg tiszteli meg bizalmával, sikerült az egészségügyben dolgozókat alapvetően érdekeltté tenni abban, hogy legjobb tudásukon túl még emberi gondoskodásukat is megjelenítsék munkájukban, hiszen alapvető érdekükké vált, hogy több hozzájuk forduló beteget megnyerjenek. A Magyar Demokrata Fórum kormánya idején a reform alapellátási szintű bevezetése közel 17 milliárd forint ráfordítást igényelt az egészségügyi tárca költségvetéséből; jól tudv a, hogy több munkát, megnövelt felelősséget csak akkor várhatunk el, ha növeljük az egészségügyi dolgozók jövedelmét is. (11.00) Bár megjegyzem, hogy az idei költségvetésben két olyan módosító indítványunk volt, amely körülbelül pontosan 17 milliárd forint ot jelentett volna, ha a tisztelt Országgyűlés megszavazza. Az egyik az 5 millió forint feletti jövedelmek adóztatása, a másik a reklámadó. Szomorú voltam, hogy
