Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1320 megjegyzem, ebbe ütközik bele a magyar egészségügy és egészségü gyi szabályozás 1990 óta. És amikor ebbe a problémába beleütközik, abban a pillanatban erre valódi válaszokat adni nem tud. Vagyis lehet azt mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt majd nagyarányú bérfejlesztések lesznek az egészségügyben, és lehet kü lönböző célokat kitűzni, például, hogy a pénzügyi terület átlagának feleljen meg, és így tovább, és így tovább, az egészségügyben dolgozók átlagos bérezése, csak a helyzet az, képviselőtársaim, hogy erre válasza a kormánynak nincs. Erre ugyanis az anyagból kitűnően a válasz vagy a járulékok emelése, vagy új járulékok bevezetése, vagy az adók emelése. Lehet ezt az utat választani, megjegyzem, mi a magunk részéről nem értenénk vele egyet, csak ebben az esetben ezt be kell vallani. Ha pedig itt válaszok nincse nek, akkor bármennyi értékes eleme van a másik oldalon a koncepciónak, azok pedig nem fognak megvalósulni; erre majd még később vissza fogok térni. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg - tekintettel arra, hogy az egészségügy helyzetéről, Magyarországon általában az egészség helyzetéről nem kell beszélni, hiszen ezt az előttem szólók is már elmondták, illetve ráadásul a téma valóban előttünk van, és sokat foglalkozunk vele , hogy én most áttérjek azokra a javaslatokra, amelyeket frakciónk nevében tudok a z önök számára előadni. De mielőtt erre sor kerülne, hadd tegyem én is fel a kérdést: mit értsünk egyáltalán reformon az egészségügyben? A válasz pedig: az egészségügy intézményi, elszámolási és érdekeltségi rendszerének olyan átalakítását értjük mi reform on, amely egyrészt az eddiginél jobb minőségű ellátást biztosít a társadalom által erre fordított kiadásokból, másrészt lehetővé teszi pótlólagos források bevonását a finanszírozásba. A reformnak tehát, tisztelt képviselőtársaim, két oldala van: egyrészt, a szolgáltatói oldal érdekeltsége és intézményi reformja, tehát a kínálati oldal átalakítása, valamint a másik oldal, az egészségbiztosítás reformja, tehát a keresleti oldal átalakítása. A kettő, tisztelt képviselőtársaim, csak együtt lehet eredményes. Azé rt tudom ezt mondani, mert az egyik oldal folyamatos alakítgatása szemmel láthatóan az elmúlt tíz évben eredményt nem hozott. Ugyanis, ha csak a kínálati oldal alakul át, és itt teremtődnek meg a nagyobb önállóság és az intenzívebb teljesítménykényszer fel tételei, anélkül, hogy érvényesülne a biztosítottak, vagyis a betegek szempontjait erőteljesebben érvényesítő kontroll, akkor könnyen következhet be költségrobbanás, amivel a betegek biztosan rosszabbul járnak. Ez a probléma ma a minisztérium koncepciójáva l is. A szolgáltatói oldal reformja, vagyis az egészségügy meglévő szerkezetének az átalakítása, egyszerre kell hogy jelentse a járóbetegszakellátás és a kórházi rendszer egyidejű reformját. Ez jelenti a járóbetegszakellátás privatizációját, de kell hogy jelentse a kórházak üzemszerű működésének különféle vállalkozási formában történő lehetővé tételét is. Csak ez teremti ugyanis meg a feltételeit annak az érdekeltségi rendszernek, amely áttekinthetővé teszi az érdekeltségi viszonyokat az egészségügyben, l ehetővé teszi, hogy az ellátás azon a szinten történjék, ahol az valóban szükséges, vagyis a betegek és az orvosok egyaránt a járóbetegellátás felé áramolnak, és ezzel csökkennek az egészségügy fajlagos ráfordításai. Mindez együtt megteremti a betegek meg felelő kiszolgálását lehetővé tevő színvonalú egészségügyi rendszer létrejöttét. Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, ahogy említettem, ez a rendszer nem nélkülözheti többletforrások bevonását. Többletforrás kétféle lehet: a többbiztosítós modell beveze tése, annak érdekében, hogy azok a pénzek, amelyeket egyébként jelenleg is egészségügyre költünk, például hálapénz formájában, rendezett módon kerüljenek be az egészségügyi ellátásba; illetve másrészt többletforrásbevonási lehetőség a privatizáció, amely azonban feltételezi az előbbit, a többbiztosítós modell bevezetését, illetve a többbiztosítós modell bevezetése pedig feltételezi az egészségügyi privatizációt. (10.50) A kettő tehát, tisztelt képviselőtársaim együtt mozog, egymás nélkül nem létezik. Át kell térni tehát a választható, versengő egészségbiztosítók rendszerére, melyek részei egy országos rendszernek. Ebben a rendszerben mindenki kötelezően részt vesz, az ellátások egy részéért
