Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
1317 kell megjelennie, amely belátható távlatokon belül, időben behatárolt módon tudj a megjeleníteni azt, hogy miként lehet az egész egységet a reformnak megfelelően átalakítani. (10.30) Néhány olyan kérdésről kell még szólnom a hátralévő rövid időben, amiről eddig, úgy érzem, nem nagyon esett szó. Szó volt ugyan a magánosításról, de nem v olt szó arról, hogy ennek vannake és ilyen mértékben vannak határai, illetve hogy mik a korlátai. A magánosítás ugyanis egy rendkívül jól hangzó dolog, gyakorlatilag azt jelenti, hogy az állam lehetségesnek véli a kivonulást bizonyos területekről, és enne k megfelelően a magánosítás eredményként nemcsak a szolgáltatás, hanem a felelősség tekintetében is, legalább annak a megosztását, de az is lehet, hogy áthárítását. Azt gondolom, hogy ez nem működik. Az állam ebből a szolgáltatási rendszerből nem vonulhat ki. Lehet magánosítás, de a magánosítás határai egyértelműen a következők szerint húzódnak meg az én szerény nézetem szerint: a szolgáltatás biztonságát mindig, mindenkor, minden helyzetben garantálnia kell az államnak, ez megkerülhetetlen feladat. Ha errő l beszélünk, akkor ehhez szorosan kapcsolódik egy másik tényező, nevezetesen: ha a szolgáltatásért az állam felelős, akkor az ellenőrzés eszközeinek is meg kell lenniük. Mit jelent ez? Lehet változtatásokat eszközölni, hadd mondjam azt: lehet praxisjogot b evezetni, de ha annak a praxisjognak nincs meg a kontrollja, nincs a szilárd ellenőrzési bázisa, hanem csak egy szakmai ellenőrzési bázis van, az a betegben mindig a kiszolgáltatottság érzetét fogja ébreszteni. Meggyőződésem szerint ezt az állam nem engedh eti meg magának, nem az állam a társadalom - mondjuk talán így, mert ez sokkal jobban hangzik. Tisztelt Ház! Amiről szintén igen kevés szó esett és ami, azt gondolom, az egésznek az alapja és megkerülhetetlen tényezője, az a finanszírozási rendszer; a fina nszírozási rendszer, amely most - akár bevalljuk, akár nem - több lábon áll, és ennek a több lábon állásnak az egyik tényezője a beteg. Azt azért végre el kell dönteni: egészséges és fenntartható rendszere az, amikor van egy legális rendszer és van egy ne m legális rendszer. Ezt ki kell mondani, mert bárminek lehet ezt nevezni, lehet ezt kiegészítésnek vagy munkabérkiegészítésnek nevezni, aminek akarjuk, de valójában a rendszeren belül van egy olyan idegen test, amely nem illeszthető a legális részhez. A r eformnak arra mindenképpen ki kell térnie - mind az orvos, mind a beteg érdekében , hogy miként kívánja kiküszöbölni ezt az idegen testet ebből az egész rendszerből, és nem egy helyről, az alapellátásból, hanem az egész rendszerből. Meggyőződésem szerint ez egy roppant nagy feladat. Egyetértek azzal, amit itt az előttem szóló kisgazda képviselőtársam elmondott, hogy ez nem pártfeladat, talán még nem is kormányfeladat, ez egy össztársadalmi feladat. Miről van szó? Nem bérezési kérdésről vagy nem csak arról van szó alapjában véve, mert a jövedelmek ebben az országban többtényezősek, és ha ez így van, akkor ez nem pusztán bérezési kérdés. Arról van szó, hogy a betegnek a rendszeren belül elfoglalt helye mit jelent. A beteg, amikor bekerül ebbe a rendszerbe, am ikor ellátást vár, azzal kerüle be, hogy ez egy abszolút ingyenes ellátás, vagy azzal kerül be, hogy ez az ellátás megosztott, és részben az ő járuléka ellenében kapott, részben pedig a saját pénzén vásárolt szolgáltatás - ezt el kell tudni dönteni. Ebben tiszta képet kell teremteni, éspedig oly módon kell tiszta képet teremteni, hogy a beteg, ha nem szolvál - mert a szolválás, azt hiszem, nem jó dolog ebben a rendszerben , hanem ténylegesen fizet, annak tényleges ellentételezése kell legyen. Ma az az ala pvető hiba, hogy a szolválásnak a tényleges ellentételezése eshetőleges. Lehet, hogy kiválóan szolváltam, de semmit nem kaptam, és lehet, hogy a szolváció elmarad, de egy kiváló orvosnál teljes ellátást kapok. Ez a rendszernek egy súlyos hibája. Azt gondol om, ezen gondolkodni kell, és fel kell oldani ezt a fajta részt, mert az orvost sem szabad ebben a kiszolgáltatott helyzetben hagyni, de a beteget még kevésbé. Tisztelt Ház! Beszéltem arról, hogy meggyőződésem szerint az ellenőrzési rendszer nélkül ennek a rendszernek - mint általában minden rendszernek - a működése nem lesz jó, nem lesz olyan, ami illeszkedik az elvárt kívánalmakhoz. Mire építem ezt? Ne arra próbáljunk építeni, hogy valamiféle, nem is tudom hányadik századbeli erkölcs szerint az egyik olda lon csak tiszta emberek állnak, csak olyanok, akik a szolgáltatást kívánják biztosítani és csak ezért élnek, hanem abból induljunk ki, ami a
