Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1318 társadalmi valóság! A társadalmi valóság pedig sokszínű, és ennek a sokszínű társadalmi valóságnak meg kell tudni f elelni ott is, amikor a rendszerbe beépül egy felelős és a nyilván az állam felelősségével megjelenő ellenőrzési rendszer. Tisztelt Ház! A programban két olyan rész van, ami megítélésem szerint... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejá rtát.) Húha! Akkor legalább az egyiket hadd mondjam el, engedje meg, elnök úr! (Kuncze Gábor, Parancsolj! - Dr. Kis Zoltán: Tessék, kedves Béla, hiszen mindenki ért ehhez a témához!) Nagyon köszönöm, ha az elnök úr... ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Képviselőtá rsaim! A mondatot tessék befejezni, képviselő úr! (Göndör István: A Kisgazdapárt idejéből megy!) DR. TURIKOVÁCS BÉLA , az FKGP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm. Még egyetlen mondat: az orvosképzés jövőjéről van szó. Ez az, amit én olyan dolognak ítélek, ami alapjaiban kellene hogy megjelenjen. És nemcsak arról van szó, hogy ki hány év alatt és hogy végzi el az egyetemet, és hogy milyen képzést kap, hanem arról is, hogy a fiatal orvosoknak vane és milyen jövője van a szakmán belül. Ez egy alapkérdés. Mert azt gondolom, hogy azok a fiatal orvosok, amelyek most végeznek (Bauer Tamás és Mádai Péter: Akik!) , ha ezt a rendszert tekintik, és ha azt nézik, mi vár rájuk a következőkben, akkor, félek, legszívesebben visszakérnék a tandíjukat, mert lehet, hogy azzal többre mennének. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy az előrelépés a kormány szándéka szerint történik. A kormány akarja ezt az előrelépést, és azok, amelyek ma még esetleg nem kellő súllyal jelentek meg a programban, meg kell hogy jelenjene k. Köszönöm, hogy meghallgattak, és köszönöm a pluszidőt. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Kuncze Gábor frakcióvezető úrnak, Szabad Demokrata Szövetségének vezérszónokának. (Kuncze Gábor: Szabad Demokraták Szövetsége! - Derültség.) Szabad Demokraták Szövetsége, tudom. KUNCZE GÁBOR , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon is és általában is szokás beszélni az egészségügy válságáról, sőt egyre mélyülő válságáról. Szögezzük azonban le, hogy nem az egészségügyben dolgozó orvosok, asszisztencia vagy ápolószemélyzet szaktudása, felkészültsége, hivatástudata van válságban, hiszen az nemzetközi összehasonlításban is jónak mondható, a legmagasabb elismerés és köszönet illeti őket azért, hogy az ismert körülmények között is kitartanak a pályán. (Bauer Tamás tapsol.) Ami az egészségügy kapcsán válságban van, az a finanszírozás és az ellátórendszer működése, vagyis minden, ami a hivatás szeretetén túl van. Ennek a helyzetnek a kialakulásában a politikát súlyos felelősség terheli. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán nincs még egy olyan ágazat, amelynek kapcsán annyit beszéltek volna reformról, átalakításról, a reform szükségességéről, mint éppen a magyar egészségügyben . 1990 és '98 között itt, a parlament plenáris ülésén az "egészségügyi reform" kifejezés 128 alkalommal, az, hogy "egészségügy" vagy "egészségügyi" összesen 7800 alkalommal hangzott el - jellemző persze, hogy az a szó: "egészség" összesen 250szer hangzott el. Amikor az egészségügyről, az egészségügy átalakításának szükségességéről, az egészségügy reformjáról vitatkozunk, akkor persze el kell ismerni, hogy az elmúlt tíz évben valóban számos dolog történt: a háziorvosi rendszer bevezetése, az egészségügyi el látásra való jogosultság szabályozása, a finanszírozási rendszer átalakítása, önkéntes pénztárak létrehozásának engedélyezése, a betegek jogainak szabályozása, a kórházi kapacitások felülvizsgálata, új egészségügyi törvény létrehozása, az egészségügyi járu lék bevezetése. Sok minden történt tehát, tisztelt képviselőtársaim, csak két lényeges dologban nem történt változás: nem alakult ki egy olyan működési struktúra, amely a
