Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1311 vállalkozik őszinte és önkritikus számvetésre az egészségüggyel kapcsolatos tevékenységéről. Annál is inkább, hölgyeim és uraim, mert Gógl miniszter úr beszédének elején úgy tett, mintha még ellenzékben lenne, mintha eltéves ztette volna az évszámot. Expozéja az imént azt sugallta, hogy majdnem minden rendben van - mindenért, ami rossz, az örökség a felelős. Mintha minden pozitívum a polgári kormányhoz kötődne. Csak a rend kedvéért jegyzem meg - sok példát említhetnék , hogy például a nemzeti környezetegészségügyi akcióprogramot az előző kormány dolgozta ki és az előző parlament fogadta el a nemzeti környezetvédelmi program keretében. (10.00) Ezzel szemben mi, szocialisták úgy látjuk, hogy mivel ma már nem a zsugorodó tortát kell elosztani, lehetne több pénzt áldozni az ellátórendszer korszerűsítésére és az ott dolgozók jövedelmének növelésére. Ezért megdöbbentő, hogy az egészségügy helyzete nem javul, hanem tovább romlik, ellehetetlenül, válsága mélyül. Ez elsősorban az ellát ás minőségének, szakmai megfelelőségének esetleges voltában nyilvánul meg. Abban, hogy sokszor még előre adott hálapénz esetén sem lehet biztos senki, hogy a megfelelő időben, a megfelelő helyen, a megfelelő szakember a megfelelő vizsgálatot vagy gyógymódo t alkalmazza. A válság csak részben magyarázható pénzhiánnyal. Legalább ennyire morális válság ez, melyet fokoz az egzisztenciális bizonytalanság és kiszolgáltatottság. A betegek az ígéretekben csalódott, fásult dolgozókkal találkoznak, kimerülőben vannak a hivatástudat tartalékai. De növeli a bajt a szerkezeti aránytalanság, a technikai elavultság, ami - készséggel elismerem - nem írható egyedül a jelenlegi kormány számlájára. Tisztelt Képviselőtársaim! Amit számon kell kérnünk a polgári koalíciótól, az sa ját programjának teljesítése. Még emlékszünk, képviselőtársaim, a szívet melengető szavakra és a derűlátó jóslatokra, amelyeket ebben a programban olvastunk valamennyien; azokra a mondatokra, amelyekkel csak egyetérteni lehetett; olyan célkitűzésekre, amel yek megvalósulását csak üdvözölni lehetne. Lehetne, mondom, mert mi úgy látjuk, hogy ezekből jóformán semmi sem valósult meg, holott sem a gazdaság, sem a társadalmi élet területén nem történt olyan földindulás, amely megakadályozta volna a megvalósulásuka t. Miniszter úr, az önök reformjait sajnos egyelőre retorika és olyan pótcselekvés helyettesíti, mint az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény, amely a háziorvosokat mondvacsinált, de eladható jogosítvánnyal ajándékozta meg, és amely generációkat és o rvoscsoportokat állított egymással szembe. Eleinte csak hiányzott a célmodell, az a vízió, amely felé elmozdulunk. Most már az évek óta eldöntöttnek vélt alapkérdéseket is újra meg újra fel kell tenni, hiszen például az utóbbi hetek államosítást szorgalmaz ó miniszterelnöki megnyilatkozásainak tükrében lehet, hogy érvényét veszítette a kormányprogramnak az a tétele, hogy fenntartják a szolidaritás alapú egészségbiztosítás elvét - bár annak örülök, hogy az imént miniszter úr ezt ismét megerősítette. De akkor kérdés, hogy kinek van igaza. Ma még homály fedi, hogy mit is jelentenek azok a lépések, amelyek miniszterelnöki segédlettel a csaknem kétévnyi tétova tunyasággal kísért kapkodást és a különböző kormányzati lobbik marakodását követik. Attól tartok, hogy a FideszMagyar Polgári Párt elnöke nem az egészségügyre gondolt, amikor magabiztos kijelentését tette arról, hogy csak nekik van érvényes mondanivalójuk a nemzet számára. Tisztelt Országgyűlés! Kétségtelen, hogy a szavakkal való bűvészkedésből Gógl miniszte r úr jeles, sőt kitűnő osztályzatot érdemel. Nem mondható ez el az átalakítás vagy az ágazat működőképességének megőrzése tantárgyak esetében. Nem tudom, vane ideje miniszter úrnak szépirodalmat olvasnia, mindenesetre hadd hívjam fel a figyelmét Mephisto szavaira, aki Goethe Faustjában így oktatja a diákot: "Hol a fogalom hiányos, idején lelhetsz kellő szót oda. Lehet szavakon lovagolni, szóból egész rendszert koholni, hitet építeni rá előre." Csakhogy a szavakból és üres ígéretekből épített hit tiszavirág életű. Örülnék, ha nem kellene ezt mondani. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mi, szocialisták a mai vitanapot a konszenzusteremtés kezdetének szánjuk. Előre szeretnénk tekinteni. A jelenlegi helyzet őszinte értékelése azonban nem kötekedé s, hanem közös érdekünk. Az előretekintést csak erre lehet
