Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1312 alapozni. Ezért megkerülhetetlen, hogy szembesítsük önöket saját programjukkal. A kormány két éve azt mondta, az egészségügyben csökkentik az állam közvetlen irányítási funkcióit, szerepe főként a jogszabályalkotás lesz, és hatósági feladatokra fog összpontosulni. Ezzel szemben miniszterelnök úr ma azt mondja, ideje, hogy az önkormányzatok felajánlják kórházaikat az államnak. Azt nem tudni még, mire megy ki a játék, hogy ez majd intézménybezárásokat könnyíte vagy privatizációt készíte elő, esetleg az a szándék hajtja, ha a jelenlegi kórházi menedzsmentet ültessék a vádlottak padjára. Azon viszont érdemes elgondolkodni, miért mondott le néhány sikeres, de a kormánnyal elégedetlen kórházigazgató. A B ácsKiskun megyei és a BorsodAbaújZemplén megyei kórházak vezetői közös megegyezésen alapulónak deklarált távozása csakúgy, mint a Csongrád megyei kórházigazgató tavalyi meghurcolása óvatosságra és legfőképp manapság hallgatásra intik a Kórházszövetség é s a többi érdekképviselet korábban határozott kritikára vállalkozó vezérkarát. "A kormányprogram szerint a kormány partnerként közelít az egészségügy szereplőihez, és együttműködésre törekszik velük" - idézem. Mára eljutottunk oda, hogy a Magyar Orvosi Kam ara elnöke is azt nyilatkozza, a miniszternek nem erőssége az egyeztetés. Annak a miniszternek, aki maga is ennek a rangos szakmai testületnek az elnöke volt azelőtt. Egyébként azon csodálkozom, miért feledkeztek el az Orvosi Kamara tisztségviselői az előz ő minisztériumi vezetéssel az ügyeletek szabályozásáról kötött egyezség számon kéréséről. Sok mást is ígért a kormányprogram, tisztelt képviselőtársaim: pénzügyi alapot az egészségmegőrzésnek, kiemelt fejlesztést az egyetemi klinikáknak és nem utolsósorban a szektor bérhelyzetének a rendezését. Mondanom sem kell, hogy ebből sem valósult meg semmi. 1999ben átlagosan 3 százalékkal csökkent az egészségügyi közalkalmazottak reálbére, szemben azzal, amit a kormány állít, hogy azt már ne is említsem, amit minisz ter úr a választások táján ígért. Hadd ne soroljam tovább! Számtalan példa bizonyítja, hogy az egészségügy területén a kormány bort prédikál és vizet iszik, vagy legalábbis vizet itat az egészségügy szereplőivel. Arról is érdemes lenne beszélnünk, hogy a k ormányprogram célkitűzései kinek az érdekeit szolgálták. Annyi bizonyos, hogy kevéssé gondoltak a leszakadókra, a bevándorlókra, arra a bizonyos kétharmadra, mert sokan élnek kilátástalan körülmények között, és közhelyszámba megy, hogy minél szegényebb val aki, annál nagyobb szüksége van az egészségügyi ellátásokra. Amikor az egészségügy feladatait nézzük, meghatározó, hogy a lakosság öregszik, egyre több krónikus betegségtől szenvednek a középkorúak is. Az emberek várható élethossza ugyan minimálisan nő, él etünk minőségét azonban az évekig, évtizedekig tartó betegségek rontják. Ezek a betegségek hosszan tartó gondozást, ápolást igényelnek. Máig sincs elegendő olyan intézmény, szolgálat, amely azt a jelentős többséget ellátná, akik szociális és egészségügyi g ondokkal egyszerre küzdenek. Kérdés, hogy önök nem merneke vagy nem akarnak szembenézni azzal a ténnyel, hogy a lakosság számára a krónikusellátás jelent égető szükséget, s ezzel szemben mindig csak a sürgősségi ellátásról beszélnek. Fel kell azonban hívn i a figyelmet, hogy a Vészhelyzet című film modellje - bár nagyon tetszetős és sikeres a közszolgálati televízióban és más kereskedelmi csatornákon - csak korlátozottan alkalmazható nálunk, a heveny életveszély elmúltával sem lehet kitenni a beteget annak, hogy fizetőképességétől függjön a sorsa. Mi is hát a helyzet az egészségügyben, honnan kell elindulnunk? A fenti példák tanulsága szerint: rosszul meghatározott célok és intézkedések, késlekedő reformok, egymásnak ellentmondó szavak és tettek, magukra hag yott, részben vegetáló intézmények, centralizálás és államosítás, az egyeztetés hiánya minden szinten. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy a fent vázolt helyzet érthetővé teszi, miért is tartotta a Magyar Szocialista Párt halaszthatatlannak egy olya n vitanap lefolytatását, amely az egészségügy kérdéseiben a legkisebb közös többszörös keresését indíthatja el. Abban egyetértünk a FideszMagyar Polgári Párttal, hogy az egészségügyben pozitív változást csak kormányzati ciklusokon átívelő programmal lehet elérni. Mi elvárjuk a kormánytól, hogy őrizze meg az előző ciklusban elért eredményeket. Elvárjuk a röntgen- és sugárterápiás fejlesztési, továbbá az
