Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 21 (127. szám) - Az Országgyűlés döntése az SZDSZ, valamint az MSZP képviselőcsoportja által benyújtott kérelmekről, az ügyrendi bizottság 36/1998-2002. ÜB (2000. február 24-ei) általános érvényű állásfoglalásával kapcsolatban - TÓTH ANDRÁS
1284 Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés korábbi gyakorlatának megfelelően azonos tartalmú indítványokról egy határozathoz atallal döntünk. Kuncze Gábor képviselő úrnak kellene megadnom a szót, de nem látom, most nincs itt. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Megadom a szót Kovács László képviselő úrnak, szintén ötperces időkeretben. (Jelzésre:) Helyette Tóth András ké pviselő úrnak adom meg a szót. TÓTH ANDRÁS ( MSZP , országos lista): Elnök Úr! Köszönöm a szót, és elnézést kérek képviselőtársaimtól, hogy ilyen késői időben ilyen kérdéssel még terheljük önöket, de az időbeosztást nem mi tettü k, ugyanakkor a kérdést fontosnak tartjuk abból a szempontból, hogy egy egyébként technikai jellegű kérdés tisztázása a Ház jövőbeni működése szempontjából félreértéseket ne okozzon. (Folyamatos zaj.) Arról van szó, hogy egyébként az ügyrendi bizottság áll ásfoglalásában helyesen rögzíti az állásfoglalás az interpellációra és a kérdésre vonatkozóan azokat a szabályokat, amelyeket alkalmazni kell abban az esetben, ha az interpellált úgy véli, hogy a kérdés, amelyet feltettek, amelyet hozzá intéztek, nem a fel adatkörébe tartozik. A gondunk az, hogy ezt az eljárást az ügyrendi bizottság állásfoglalása kiterjeszti az azonnali kérdés intézményére. Álláspontunk szerint az azonnali kérdés intézménye és az interpelláció intézménye nem keverhető össze, azok egymástól eltérő módon kezelendők. Még akkor is igaz ez, ha egyébként tisztában vagyunk azzal, hogy 1995ből, március elejéről van egy alkotmányügyi bizottsági állásfoglalás, amely állásfoglalás azt erősíti meg, hogy az azonnali kérdés - tekintetbe véve, hogy nincs külön szabálya - hasonló módon kezelendő, mint ahogy kezeli a Házszabály az interpellációt és a normális kérdést. A mi álláspontunk szerint amikor az ügyrendi bizottság - egyébként helyesen - javasolja megsemmisíteni az alkotmányügyi bizottság '96. decembe r 18ai állásfoglalását, ezzel egyidejűleg a '95. március 1jei állásfoglalás megsemmisítését is meg kellett volna tennie, hiszen ez az a hivatkozási alap, amely hivatkozási alapra helyezkedve egyébként Demeter Ervin is úgy nyilatkozott egy kérdés kapcsán, hogy azért nem válaszol, mert feladatkörébe az nem tartozik. Indokaink alátámasztásául szeretném elmondani, hogy az interpelláció és a kérdés önálló indítványnak minősül a Házszabály előírásai szerint, ezzel szemben az azonnali kérdés nem önálló intézmény . Különbség az interpelláció és a kérdés vonatkozásában, hogy valamennyi képviselő alanyi joga, hogy interpelláljon és kérdést tegyen fel az alkotmány 27. §a szerint. Az azonnali kérdés nem alanyi joga valamennyi képviselőnek, azonnali kérdést csak képvis előcsoporthoz tartozó képviselő tehet fel a Házszabály jelenlegi előírásai szerint. És azt gondolom, hogy az azonnali kérdés egész jellege, működési mechanizmusa mást szolgál, mint az interpelláció, az azonnali kérdés egy debatter jellegű, a miniszter, a k érdezett, az államtitkár felkészültségét tesztelő és bármely olyan kérdésre kiterjedő lehetőség, amely a közéleti cselekvéssel vagy megnyilvánulással kapcsolatban a minisztert vagy helyettesítőjét, az államtitkárt érintheti. Még eltérés az is, köztudott a tény, hogy az azonnali kérdés esetében joga van a képviselőnek visszautasítani a válaszadót, amennyiben nem a miniszter vagy a miniszterelnök személyesen teszi ezt; 3 hét kivárásával, illetve a jelenlegi működési rend szerint 9 hét kivárásával lehetősége n yílik az eredetileg címzettől a választ kérnie. (21.30) Azt gondolom, hogy a vitatott 36/19982002. ÜB számú állásfoglalás házszabályellenes, a gyakorlatban végrehajthatatlan, és az alap politikai gondunk az, hogy szűkíti az azonnali kérdés intézményét. A mi álláspontunk szerint az nem utasítható vissza, az azonnali kérdés keretében feltett valamennyi kérdés esetében a megkérdezettnek joga és kötelessége a kérdésre válaszolni. Úgy vélem, az az intézmény, amelyet be kíván vezetni az ügyrendi bizottság állásf oglalása, hogy visszautasítható az azonnali kérdés, csorbítja a parlament eddigi működését, az ellenzéki
