Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 21 (127. szám) - Rudolf Schuster, a Szlovák Köztársaság elnöke beszédének tolmács által fordított szövege - TOLMÁCS
1227 miniszterelnök úrral különböző nemzetközi konferenciákon és rendezvényeken. Ezek a nem hivatalos találkozások megteremtik a kölcsönös kapcsolataink új minőségét. A konkrét tárcák, de főleg a konkrét vállalkozók együttműködése biztosan rövid időn belül meghozza az államaink javát szolgá ló eredményeket. Örömünkre szolgál, hogy önök készséggel segítenek és tanáccsal szolgálnak azokon a területeken, melyeket mi még csak készülünk megoldani. Szeretnénk ezért élni a roma kisebbség problémái megoldásának terén szerzett pozitív tapasztalataikka l, mert ez már régen nem az egyes országok problémája, de komoly összeurópai problémává válik. Ezen a területen én személyesen egy Csehországgal közös projektet szorgalmazok, és efölött Havel köztársasági elnök úrral együtt elvállaltuk a védnökséget. Érdek ünk a rendszeres párbeszéd az integrációs folyamatról kétoldalú szinten, de a V4es keretén belül is egy csoportként, ami sokoldalúan előnyös lenne. A közös Európába történő belépésünk előtt nagyon fontos lépés az országon belül uralkodó általános légkör. Az újévi köszöntőmben az állampolgárainkat felszólítottam a megbékélésre, javasoltam, legyen a 2000. év a megbékélés szimbolikus éve. Nagyon érzékenyen érzékelem a polgárok közötti magasabb szintű tolerancia szükségét, tekintet nélkül a politikai, vallási meggyőződésre vagy nemzetiségi hovatartozásra. A felhíváshoz eddig csatlakozott az összes szlovákiai egyház és vallási közösség, továbbá civil szervezetek, Szlovákia városainak és falvainak egyesülete és más független társaság és polgári egyesülés. A Kárpá tmedencei nemzetek közötti kapcsolatok a múltban sem, de a jelenben sem jellemezhetők rózsaligeti sétaként, de vitathatatlanul létezett és létezik ebben a geopolitikai térségben történelmi egymásra utaltság, amit Németh László, a magyar irodalom nagyja ta lálóan úgy jellemzett, hogy ezek a nemzetek tejtestvérek. Ez a magyarokra és szlovákokra kétszeresen is érvényes, ezért a szlovákmagyar megbékélés nem kilátástalan. Bízom abban, hogy a megbékélés gondolata a régiókon át eljut a szomszédainkhoz is, és így megteremti a kölcsönös bizalom és jó együttműködés még jobb feltételeit. Én ez irányban megteszek mindent, ami erőmből telik. Azt hiszem, eljött az ideje annak, hogy fogadjuk el a történelem kihívását, és kezdjük el írni kapcsolataink új fejezetét, hogy kö zös történelmünket változtassuk meg két baráti szuverén állam életének közös víziójává, mely államok a humanista elveket valló demokratikus Európa és világ integrált részét képezik majd. Ezért önökhöz fordulok, tisztelt képviselő hölgyek és urak, kérem, tá mogassák a történelmi szlovákmagyar megbékélés érdekében az értelemteli párbeszédet. Ez a megbékélés ösztönözné azoknak a történelmi előítéleteknek leküzdését, melyek megkeserítik az életet nemcsak a szlovákmagyar kapcsolatokban, de a szélesebb középeur ópai térségben is, melyért mi is felelősek vagyunk. Bibó István - az a gondolkodó, akit őszintén irigyelhetünk önöktől , amikor több mint fél évszázaddal ezelőtt az antidemokratizmussal, nacionalizmussal, antiszemitizmussal, önkényeskedéssel nemcsak akkor sújtott régiónk nyomorának tágabb összefüggéseivel foglalkozott, azt kutatta, miért ismétlődnek a történelemben ezek a torzulások. Kereste annak a sorsdöntő történelmi alkalmatlanságnak okait, ami miatt nem vagyunk képesek megérteni az adott saját helyzet ünket és az ebből adódó feladatokat. Bibó tudta, mit jelent az, ha a történelmi percekben rossz oldalra állunk, de tudta és saját maga bizonyította azt is, hogy a történelem, ha csak rövid időre is, de hatalomhoz juttathatja azokat, akik helyesen értették meg a nemzetek, államok szükségleteit, érdekeit és jövőjüket is. Ilyen értelemben Bibó István felszólítása, hogy álljunk a történelem helyes oldalára, nemcsak magyar, de szlovák és minimum középeurópai felszólítás is. (Taps.) (17.20) Azért is hivatkozom a közös és oszthatatlan felelősségünkre is, hogy a kis államaink történelmi nyomorának jelei se ismétlődhessenek meg.