Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 21 (127. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza) - ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
1155 Vane, lesze nekünk erkölcsi alapunk, ha nem mondjuk ki e törvényjavaslat összefüggésében ezeket a szavakat és ezeket a gondolatokat? Albert Schweitzer, az utolsó polihisztor így gondolkodott erről: "Nem tudok mást tenni, mint meghajol ni minden előtt, amit életnek neveznek, nem tudok másként cselekedni, mint együttérezni mindazzal, ami él: ez a kezdete és alapja minden erkölcsnek... Vállalj sorsközösséget az élettel és óvd az életet! - ez a legnagyobb parancsolat a maga legelemibb formá jában. Másként, negatív formában kifejezve: ne ölj!" Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Amiről ma elkezdjük a vitát, nem pusztán demográfiai kérdés - az is , nem pusztán hosszú távú, súlyos gazdasági kérdés - az is , hanem legelsősorban erkö lcsi, fundamentális kérdés, s tágabb értelemben már nemcsak - idézőjelben - a magzati életről, a megfogant élet tiszteletéről és védelméről szól, hanem szól minden kiszolgáltatottról, tehetetlenről, védtelenről - idézőjelben , ügyvéd nélküliről, az eleset tekről, a fogyatékosokról, szüleinkről és nagyszüleinkről is. E törvényjavaslattal a jövőről, az életről és a felelősségvállalásunk erkölcsi alapjáról állítunk ki bizonyítványt. Arról teszünk bizonyságot, hogy az elfogadandó törvény csak egy közömbös legyi ntés üzenetét tükrözie az állam, a nemzet polgárai és családjai felé, vagy azt a közös tusakodást és erőfeszítést, a közös felelősségvállalást, hogy minden egyes megfogant magzat minden előítélet és diszkrimináció nélkül megszülethessen, élhessen és boldo gulhasson. Itt és most közös felelősségünkre és lelkiismeretünkre apellálok. Nem a szigorítás szándéka és a liberális akarat feszül egymásnak, hanem megfogant emberi életek, jogképes emberi lények néma sikolya hallik, amelyet nekünk meg kell hallanunk. Az önrendelkezés következményeként megfogant emberi életeket nekünk kell alkotmánnyal és törvénnyel ahhoz hozzásegítenünk, hogy egykor majd ők is élhessenek a saját önrendelkezési jogukkal. Ellenkező esetben nem tettünk semmit, csak méla közömbösséggel, közön yösséggel engedünk továbbra is zöld utat annak a folyamatnak, amellyel az elmúlt évtizedekben több mint 5 millió megfogant életet tudatosan kioltottunk. Befejezésül a Bibliából, Mózes V. könyvének 30. fejezetéből egy rövid verset szeretnék ideidézni, nem k egyeskedésként, hanem olyan igeként, amely hívőnek és ateistáinak is, mindannyiunknak egyaránt szól: "Eléd adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd azért az életet, hogy élhess Te és a Te utódaid is!" Ha kaptuk az életet, és választhatj uk az életet, akkor miért nem élünk vele? Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Erkel Tibor képviselő úrnak, a MIÉP vezérszónokának. ERKEL TIBOR , a MIÉP képvi selőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy felszólalásomat két rövid, a T/2293. számú, most tárgyalt törvényjavaslattal összefüggő történettel kezdjem. Az ülésteremben tart ózkodó képviselőtársam, dr. Fenyvessy Zoltán menye felkereste orvosát, hogy az megerősítse reményét áldott állapota felől. A vizsgálat pozitív eredménnyel végződött, majd az orvos elővette naptárát és megkérdezte, hogy mikorra jegyezheti elő küretre pácien sét. De a választ: én meg akarom tartani a magzatot, még egy kérdés követte: miért, hiszen önnek már van gyermeke. Itt megszakadt az orvos és páciense beszélgetése és kapcsolata. A második történet: dr. Jordán Évát, aki a XV. kerületben háziorvos, már kész tényekkel és elhatározással kereste meg az a fiatal hölgy, akinek kérdései csupán az abortusz végrehajtásának adminisztratív vonatkozásaira korlátozódtak. A doktornő a márvány keménységű arcot látva nem a naptárért nyúlt, hanem beszélgetni kezdett a jómód ú, igen csinos és értelmes hölggyel, láttatva azt a csecsemőt is, akit egy leendő anya a karjába vehetne, ha akarná.
