Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 21 (127. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza) - ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
1156 Elmondta azt is, hogy korábbi döntésének sokféle veszélyes és keserű következménye között lehet az is, hogy soha többé nem lesz gyermeke. A beszélgetés végére a márványarc mosolygóssá és megkönnyebbültté változott. "Hetek óta várom, hogy valaki emberi hangot beszéljen velem erről. - mondta a hölgy - Köszönöm, doktornő, a gyermeket természetesen megtartom." És felszabadultan távozott. Máig sem értem, hogy az egészségügyi bizottságban, ahol mindezeket előadtam, miért váltotta ki a két történet a bal oldalon ülők indulatát. Hiszen ők az első orvos reflexszerű ajánlatát és a második hölgy eredeti elképzelését évtizedeken keresztül megszokták és te rmészetesnek tekintették. Csupán a történetek végeredménye lehetett meghökkentő, bár véleményem szerint előbbutóbb ezt is meg lehetne szokniuk. Valaki a bizottság szakértő meghívottjai közül - menteni kívánván a menthetetlent - arra hivatkozott, hogy a na ptár után nyúlás rutinszerű mozdulat volt. Mindig ez szokott ugyanis következni, miért várt volna az orvos éppen most mást. Úgy gondolom, hogy erre a kérdésre majd az etikai bizottságnak kell visszatérnie. Az én véleményem az, hogy dr. Jordán Éva magatartá sa az, amely egyértelműen felidézi a hippokratészi eskü szövegét és lelkét: "Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kéri, és erre vonatkozóan még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához." Rutin szerű - ez a szó tulajdonképpen bizonyos könnyedséget sejtet, biztonságot, magabiztosságot, szakértelmet és még valamit: folyamatot, folytonosságot, amin keresztül a rutin kialakul. Képzeljék csak el, mit jelentett az első tíztizenöt művi vetélés elvégzés e! A századik már majdnem rutin. S közeledve az 1956tól lefolytatott hatmilliomodikhoz, szinte abba sem lehet hagyni. Ez már maga a művészet! Igaz, hogy ennyi élet kioltását másutt holokausztnak, tehát népirtásnak, nemzetgyilkosságnak nevezik. Talán nem i s kell hozzá ennyi: pont 6 millió. Nálunk? Rutin?! Az ENSZalapokmány 2. cikkelye írja le a népirtás fogalmát: "Népirtást követ el az, aki olyan intézkedéseket foganatosít, amelyeknek célja a csoporton belüli születések megakadályozása." Mielőtt föltenné v alaki a kérdést, hogy hogy kerül ez ide, megmagyarázom. (11.40) Ötven év óta úgy folyik az életünk, hogy az életmeder egészséges szakaszait az erkölcs, a tisztesség, a kölcsönös megbecsülés, a becsületes gyarapodás, a szeretet - és még órákig sorolhatnám - irányában lezárták. Mi pedig hömpölyögtünk a szocialista embertípus majdani kialakításának ígéretével, mocsárról mocsárra. Miközben a kíméletlen emberi önzés, az anyagiasság, a könnyebb és felelőtlen élet vonzása gyilkossá tette a XX. század emberét, nemc sak egyedileg, de állami, jogalkotói szinten is. S hogy mi, e helyzetet tűrhetetlennek ítélők ott láttathatjuk az ENSZ idézett cikkelyében megjelölt népirtó célt is a mocsarak sorában, azt az igazolja, hogy a tobzódó magzatgyilkosság területén az összes vo lt szocialista országban ugyanez a folyamat zajlott le és zajlik ma is, és nagyságrendekkel súlyosabb eredménnyel, mint a szintén erkölcseit rombolni engedő Nyugat országaiban. Talán egy kivételével a mi környezetünkben: a lengyeleknél, akik ugyan a példát rögtön ellensúlyozni igyekeztek az anyahalálokkal, de ez nem igazolt tény, csak egy szép mese - már akinek szép. A folyamat mérhetetlen cinizmusára és képmutatására jellemző, hogy míg elképzelhetetlen olyan bűntett, akár visszatérő formában is, amelyért a bűnös - ítélet eredményeként - életét vesztené nálunk, a legvédtelenebbeket és legártatlanabbakat, átlagban naponta 189et, ítélet nélkül fosztják meg több évtizednyi élet lehetőségétől. Ez 1998as adat, a korábbiak meghaladták a napi kétszázat, és a csúc s a hetvenes években - az államtitkár asszony idézte az imént - 548 naponta. Ez tehát a fő ok, ami miatt a Magyar Igazság és Élet Pártja ezt a törvénymódosítási elképzelést nem tudja és nem is hajlandó támogatni, mert a javaslat lehetővé teszi ennek az iga zságtalan és
