Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX.30.) Ogy. határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TÓTH ANDRÁS
107 (22.00) Tehát én azt hiszem, hogy ez a fajta szabályozás addig működött és megfelelt, ameddig volt egyfajta együttműködés, és azokat az íratlan szabályokat betartották a felek, amely szabályok egyébként az elmúlt tízéves gyakorlatot j ellemezték. A Fidesz, mint közismert, egy évvel ezelőtt - egy évvel és plusz két nappal ezelőtt - ezeket az íratlan szabályokat zárójelbe tette. Úgy döntött, hogy kérem, itt, a parlamentben a működési rend kérdésében ezt követően az fog történni, amit ők e lhatároznak. És valóban, az elmúlt egy év ezt igazolta, hogy lehet így is működni, lehet úgy is működni, hogy az ellenzék egyetlen szempontját, véleményét, álláspontját nem veszik figyelembe. Azt gondolom, hogy az alapprobléma valóban itt van: van egy alul szabályozott rendszer, amely alulszabályozott rendszer bizalmi elvre épült, ez a bizalom megdőlt, és így az alulszabályozott rendszer ebben a formában a funkcióját nem tudja betölteni. Mi jellemzi ezt az alulszabályozottságot? Egyrészt jellemzi az, hogy - mint mondottam - maga az ülésezési rend vonatkozásában a Házszabály nem tartalmaz fogódzkodókat, nincsenek kiindulási pontok, hiszen azok a kiindulási pontok, amelyek nem az ülésezési renddel kapcsolatban, hanem az interpellációkkal, illetve azonnali kérdé sek tartásával kapcsolatban megfogalmazódnak, azt is egy ügyrendi bizottsági állásfoglalással a kormánytöbbség relativizálta, hiszen az ott lévő "hetente" kifejezésekről kimutatta, hogy ezek a kifejezések csak azokon a heteken érvényesek, amikor a parlamen t ülésezik. Ha a parlament nem ülésezik, akkor a "hetente" mint garanciális szabály részükről megszűntnek minősül. Ebből következően ez a fajta fogódzkodó is használhatatlanná vált az ülésezési renddel kapcsolatos kérdések rendezése szempontjából. A másik gond, ami szerintem szabályozási típusú probléma, hogy a különböző jogi anyagok - kezdve az alkotmánytól az alkotmánybírósági döntésekig és a Házszabályig - eltérő fogalmakkal operálnak. Kérem, tessék megnézni a különböző anyagokat: tárgyalási rend, munkar end, működési rend, ülésezési rend, ülésrend; többékevésbé azonos fogalmak, kisebbnagyobb eltérésekkel. Ez persze nagyon alkalmas arra, hogy ha valaki akar, csikicsuki játékot játsszon. Ha kell, akkor ülésezési rendről beszél, ha nem tetszik, akkor műkö dési rendről, ha megint más gond van, akkor munkarendről. Tehát gyakorlatilag lehet egy olyan permanens játékot kialakítani, amely adott esetben a pontos szabályozás lehetőségét zárja ki. Zárójelben jegyzem meg, hogy a magunk részéről ennek az eltérő fogal omrendszernek az egységesítésére javaslatot tettünk. Itt jelzem Salamon képviselőtársamnak, hogy az MSZP a maga módján és a maga részéről letette azt a módosító indítványt, amely módosító indítvány megítélésünk szerint az Alkotmánybíróságnak megfelelő házs zabálymódosítást tartalmazza. Ezt Csákabonyi Balázs és Szili Katalin képviselőtársammal együtt jegyezzük. Nagyon bízom benne, hogy ez alkalmas lesz arra, hogy azok a látszólagos viták vagy álságos viták, amelyek egyébként az érdemi kérdésekről elterelték a figyelmet, most már valóban a problémák megoldására való koncentrációt segítsék elő. Egy kérdésre mindenféleképpen ki kell térni, ami nem szabályozástechnikai kérdés - és ebben egyetértek : ez a gyakoriság kérdése, annak a gyakoriságnak a kérdése , hogy milyen rendben és milyen rendszerességgel ülésezzen a parlament. Vitányi képviselőtársam azt mondotta, hogy kérem, ezt nem lehet tértől és időtől függetlenül bemerevíteni, mindenkor az aktuális feladatokhoz illesztve kell meghatározni a működési ren det, hiszen akkor ésszerű a szabályozás, hogy ha tudjuk, hogy sok a feladat, akkor gyakrabban kell ülésezni, ha kevesebb a feladat, akkor ritkábban kell ülésezni. Ez így nagyon jól hangzik, de ez az igazságnak csak az egyik fele. Kérem, a parlamentnek - és önöknek legalább annyira kellene tudniuk, mint nekünk - vannak állandó, tértől és időtől független ellenőrzési feladatai. Pont itt van a gond, hogy ezeknek az ellenőrzési feladatoknak, amelyekre rendszeresen visszatérnek, amelyek az interpellációkban, kér désben, azonnali kérdésben, a kormányzati munka ellenőrzésében öltenek testet, ezeknek bizony a ritmusát, a rendjét meg kell határozni. Meg kell határozni, mégpedig olyan rendben, amely - úgy
