Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX.30.) Ogy. határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. SALAMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
104 DR. S ALAMON LÁSZLÓ , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A FideszMagyar Polgári Párt az ügyrendi bizottság házszabálymódosításra irányuló országgyűlési határozati javaslatát támogat ja. Mint az elhangzott, a Házszabály módosítását az Alkotmánybíróság határozata tette szükségessé, amely alkotmányellenesnek minősítette azt a helyzetet, hogy a Házszabály az Országgyűlés munkarendjére nézve semmilyen szabályt nem tartalmaz. Már most, a vi ta elején szeretnék utalni arra, hogy az Alkotmánybíróság említett határozata nem konkrét munkarend felett mondott bírálatot. Így nem konkrétan azt az országgyűlési döntést marasztalta vagy marasztalja el, mely az Országgyűlés ülésezési rendjét a jelenlegi ek szerint, háromhetes ütemezésben határozza meg. Az Alkotmánybíróság a munkarend megállapítására irányuló házszabályi szabályozást marasztalta el, vagyis amint az előbbiekben is mondottam, azt a helyzetet, hogy - idézem - "az Országgyűlés az alkotmány 2. §a (1) bekezdésében meghatározott jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményeinek nem megfelelő módon szabályozta a rendes ülésszakokon belüli ülésezési rendet". Határozatában az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményként fogalmazta meg az Országgy űlés működése folyamatosságának a biztosítását. Rámutatott arra, hogy a folyamatosság akkor biztosított, ha a rendes ülésszakok alatt az ülések az ésszerű időtartamot meg nem haladóan követik egymást, biztosítva ezáltal az Országgyűlés alkotmányban meghatá rozott feladatainak maradéktalan ellátását. Az, hogy ez nem feltétlenül kívánja meg minden héten vagy minden második héten plenáris ülés tartását, az Alkotmánybíróság határozata indokolásából több helyen is nyilvánvalóan kitűnik. E körben külön is hivatkoz om dr. Kiss László alkotmánybíró párhuzamos indokolására, mely ezzel kapcsolatban szó szerint így szól: "Ha a döntéshozatali eljárás alkotmányossági szempontból kifogástalan, akkor a minden héten való és a háromhetenkénti ülésezési rend egyaránt kielégíti az Országgyűlés folyamatos működési rendjének alkotmányos követelményét." Az előadottakból következően az alkotmányos hiba a Házszabályban van. Nevezetesen abban, hogy a Házszabály, a munkarend megállapításának tartalmi követelményeit tartalmazó szabályozá s hiányában nem tartalmaz megfelelő garanciákat az Országgyűlés rendszeres ülésezésére és arra, hogy alkotmányos funkcióit gyakorolhassa. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az ezekre vonatkozó szabályozást a kétharmados többsé ggel elfogadott Házszabályban kell meghatározni, vagyis ahelyett, hogy az Országgyűlés erre vonatkozó normatív előírások hiányában a mindenkori munkarendet többségi és alkalmi szempontok szerint egyszerű többséggel, esetenként határozza meg, a Házszabályba n annak kétharmados többségű módosítása útján kell megjeleníteni a munkarend meghatározására vonatkozó normatív szabályokat. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés a Házszabály módosításának kétféle módja közül is választhat, amikor az Alkotmánybíróság döntésének most eleget tesz. Az egyik módszer egy konkrét, meghatározott munkarendi szabályozás beépítése a Házszabályba, amely megmondaná, hogy hány hetente kell plenáris ülést, hány hetente bizottsági ülést tartani, hogy hány ülésnapból álljon az ülés, hogy ünnepek, választási időszakok okából vagy más egyéb okokból mikor lehet, mikor nem ülést tartani. A szabályozás másik módja nem az ülések számszerű meghatározása oldaláról közelítheti meg a kérdés rendezését, hanem a normatív szabályozás szintjén azok at a követelményeket jelenítheti meg, melyek kielégítése esetén az Országgyűlés folyamatos működése, másképpen fogalmazva, a rendszeres ülésezése biztosított, vagyis, amint azt az Alkotmánybíróság meghatározta, az Országgyűlés alkotmányos funkcióinak betöl tése megvalósul. Mindkét módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Az ülések számszerű meghatározása kategorikusabb, értelmezésre nem szoruló rendet jelent, de egyben a rugalmatlan, merev szabályozás hátrányával jár. Emellett a minden apró részletk érdésre kiterjedni törekvő szabályozás a joghézag és ebből eredően a feloldhatatlan viták lehetőségét is magában fogalja. A
