Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
1999. december 21 (112. szám) - A kémiai biztonságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
100 átlépi az ötmilliós államhatárt is. Ezen számok tükrében aligha kell bizonygatni, hogy mindenki számára egyértelmű, hogy ennél az irdatlan mennyiségű, potenciálisan minden emberi és állati, élő szervezetre, valamint az élő és élet telen környezetre veszélyes anyagtömeg meghalad minden más veszélyt jelentő tényezőt, és a kémiai biztonság kérdéskörének megnyugtató rendezése alapvető jelentőségű a Föld létbiztonsága tekintetében is. Úgy gondolom, nem kell nagy merészség azt állítani, h ogy azt a lépést, amit a kémiai biztonság igényének nevezünk, mindenféleképpen meg kell tenni, ugyanis eléggé zavart dolgok vannak ezen a területen. Köztudott, hogy például a bányászat területén már a kezdetektől fogva igen komoly biztonsági berendezések m egalkotására és biztonsági intézkedések bevezetésére került sor. (11.10) A kémiai iparágak, úgy mint a vegyipar és ezen belül kiemelten a XX. század terméke, a gyógyszeripar éppen a kémiai veszélyeztetettség felismerése következtében jártak a biztonságra v aló törekvés élén. Közismert, hogy a századforduló idejére nőtt ki a patikákból, a mennyiségi igények növekedése következtében az ipari gyógyszertermelés. Elsőként 1902ben a Richter Gedeon által alapított gyárban találkozunk a hiperol hatóanyag és biztons ágról szóló törvény meghozatalával kapcsolatos feljegyzésekkel. Akkor, amikor erről a törvényről beszélünk, ennek a törvénynek a meghozatalával a tisztelt Ház azt kívánja elérni, hogy az uniós jogharmonizációs törekvéseknek feleljen meg, s emellett szűkebb körben a magyar társadalom, tágabban az európai társadalom, sőt az egész világ biztonsága és életminősége jobbítása érdekében kíván tenni. Nem állítom azt, hogy ez a törvényjavaslat minden előzmény nélkül való, az teljesen egyértelmű, hogy a gazdaság, az ipari termelés kialakulása és fejlődése nem nélkülözhette a termelés, ezen belül a termelő berendezések és kiemelten azok működtetői, a dolgozó emberek feladatait. Az első igazán említésre méltó, átfogó biztonságtechnikai szabályozás, mely a kémiai biztons ág tekintetében is számos előírást tartalmazott, a Szakszervezetek Országos Tanácsa által kiadott általános balesetelhárító és egészségvédő, óvó rendszabály, 1965től volt érvényben. Akkori értékét tekintve - ismerve a SZOT helyét az akkori idők hatalmi h ierarchiájában - miniszteri vagy minisztertanácsi szintű szabályozásnak felelt meg. Mai szemmel nézve úgy tűnik, hogy a biztonság nem volt több holmi mozgalmi feladatnál, arra mindenesetre jó volt, hogy ellenőrzéseik során a szakszervezeti munkavédelmi fel ügyelők a vállalatokra és azok különböző szintű vezetőire - sokszor szubjektív módon - rendellenesség esetében akkori mércével mérve tetemes bírságokat szabhassanak ki. A szabályozás maga azokban az időkben jól használhatónak bizonyult, az adott ipari körü lmények között időnként talán még hatékony is volt. Az ipari termelésnek a gazdaságon belüli arányát tekintve a termelés viszonylag biztonságosan folyt, olyan típusú balesetek, mint például Vályi Péter miniszterelnökhelyettes halálos balesete vagy a Kőbán yai Gyógyszergyár kémiai 1. üzemének emlékezetes készülékrobbanása viszonylag ritkán fordult elő, és a szabályozás alapján a valós okok nem mindig voltak kideríthetőek. Ami az általános jellegéből az előnye volt, az egyúttal a hátrányának is felróható. Az előny, hogy végre valamiféle biztonságtechnikai szabályozás előírásainak betartása nagy valószínűséggel biztonságos tevékenységet tett lehetővé, és hátrány, hogy azonos előírások voltak érvényesek az iparban, a mezőgazdaságban és egyéb területeken. Például egy színházi előadás és a nitroglicerin termelése kis túlzással azonos biztonsági előírások mentén történt. Emellett gyakorlatilag azonos szempontok, az idézett rendelet szempontjai szerint történt a kivizsgálása a legeltérőbb eseményeknek, például egy sz ínházi próbán történt lábtörésnek vagy egy gyógyszergyári készülékrobbanásnak. Kivételt csak a tűzbiztonság kérdései és a tűzesetek képeztek, mert azok nagyon helyesen mindenkor - az aktuális tűzvédelmi rendeletek hatálya alapján - a tűzoltóság hatáskörébe tartoztak. Mindezek mellett az idézett rendelet előírásai csak a termelésben foglalkoztatottak körében voltak közismertek, a lakosság biztonságát érintő közvetlen szabályozást
