Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
1999. december 21 (112. szám) - A kémiai biztonságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
101 nem tartalmaztak. A lakosságot csak közvetve, a termelés viszonylagos biztonság án keresztül érintette. Komoly előrelépést jelentett a Minisztertanács 47/1979. számú rendelete a munkavédelemről, amely már valódi kormányrendeletként szabályozta a biztonságtechnikával kapcsolatos kérdéseket. Ez mintegy előkészítése volt - vagy többékev ésbé párhuzamosan készült - egy szűk körű, az akkori KGSTtagállamok területén nemzetközi szinten érvényes munkavédelmi, biztonságtechnikai rendeletegyüttesnek, az 1980. január 1jén hatályba lépett öt darab munkavédelmi alapszabványnak. A társadalom, vala mint az emberi környezet kémiai biztonságának kérdéseit azonban ezek a rendeletek, illetve szabványok sem rendezték elfogadhatóan, a kor igényeinek megfelelő módon. A fenti rendelkezések voltak joghatályosak az 1993ban elfogadott, a munkavédelemről szóló XCIII. törvény életbe lépéséig. Meg kell azonban jegyezni, hogy a munkavédelmi törvény - jellegénél fogva és a törvényalkotó szándéka szerint - nem rendezi közvetlenül a kémiai biztonság kérdését, függetlenül attól, hogy azt követően 1996ban és 1997ben i s kormány, illetve miniszteri rendelet jelent meg ebben a tárgykörben. Ennek a feladatnak tesz eleget elfogadása esetén a most előterjesztett törvényjavaslat. Az eddig elmondottakat követően most néhány konkrét észrevételt szeretnék tenni a törvé nyjavaslat egyes pontjaihoz. A javaslat 3. §a foglalkozik a veszélyesség meghatározásával és a veszélyes anyagok osztályozásával. Itt jobbnak tartanánk követni az érvényes tűzvédelmi szabályok szerinti csoportosítást, hiszen ez az osztályozás régen elfoga dott, közismert, megszokott és konform az egyéb biztonságtechnikai és tűzvédelmi szabályozásokkal. A 7. § (3) bekezdése kapcsán számomra nem világos, hogy miért van szükség a magyarországi bejelentéshez csatolni az Európai Unió területén törzskönyveztető í rásbeli engedélyét. Úgy gondolom, az a tény, hogy magyar felhasználóval az adásvételi szerződés létrejött, önmagában azt jelenti, hogy az eladó hozzájárult a magyarországi felhasználáshoz, forgalmazáshoz és az ezen tevékenységekkel kapcsolatos kötelezettsé gek teljesítéséhez, így a hazai bejelentéshez és törzskönyveztetéshez is. Ha ez az írásbeli engedély pedig valamelyik uniós szabályozás miatt vált szükségessé, úgy helyes lenne e pontban ennek a szabálynak a megjelölése. A 9. § (3) bekezdése kapcsán felvet ődik, hogy miért szükséges egyazon anyag ismételt, akár többszöri törzskönyveztetése, miért nem elegendő a már egyszer törzskönyvezett anyagot a meglévő törzskönyvre hivatkozva minden új felhasználónak vagy forgalmazónak csak bejelenteni. Félő, hogy ez a k övetelmény az adminisztráció felesleges burjánzását, esetleg egyes anyagok esetében kaotikus állapotokat fog eredményezni. Lehetséges, hogy ez a pont is az uniós szabályozás alapján került a javaslatba? A 14. § (2) bekezdése a) pontja kapcsán: remélem, ha még ilyen nincsen, akkor születni fog egy tiltó rendelkezés, amely kizárja, hogy nagyon mérgező anyagok lakossági forgalomba kerülhessenek. Utalnék itt olyan nemkívánatos esetekre, amikor valaki a haragosai kutyáit játszótéren szétszórt, sztrichninnel mérg ezett kolbásszal kívánta elpusztítani, és a "csemegéből" kis híján a parkban játszó gyerekek is fogyasztottak. Valahol meg kell húzni azt a veszélyességi határt, amely felett a lakossági forgalmazás nem engedélyezhető. A 23. § (6) bekezdésében rögzített be jelentési kötelezettséget helyesnek tartanám kiterjeszteni az állatokat ért mérgezések eseteire is. Ezek kiértékelésével és közzétételével vagy az anyag törzskönyvén való szerepeltetésével nagy valószínűséggel embereket érő mérgezési eseteket lehetne megel őzni. A 28. § (3) bekezdésében megfontolandó rögzíteni, hogy legalább a kiemelkedően veszélyes anyagokkal végzett minden tevékenység csak a jó gyártási gyakorlat elveinek és előírásainak megfelelő feltételek teljesülése esetén történhessen meg. Ez és csak ez biztosíthatná, hogy az adott anyag teljes hazai életútja megfelelő biztonsággal és pontossággal végigkövethető legyen.
