Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
1999. december 20 (111. szám) - A bíróságok általános helyzetéről és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács igazgatási tevékenységéről szóló tájékoztató és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SOLT PÁL, a Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke:
49 támogatási formára pénzt. Úgy gondolom, hogy nem is ez a forma a fontos, hanem az a körülmény, hogy hozzájutunke ebből. (18.30) E tekintetben levelet intéztem Járai Zsigmon d pénzügyminiszter úrhoz, és hasonlóan levélben fordult hozzá Dávid Ibolya igazságügyminiszter asszony is; a mai napig erre válasz még nem érkezett. Természetesen az már a költségvetés tárgyalásakor világos volt, hogy 8,25 százalé kos alapilletménynövelést nehéz 5 százalékos támogatás mellett úgynevezett kigazdálkodási módon elérni, hiszen ez nem egy egyedül minket ért igazságtalanság - idézőjelben , ezen osztoznak más fejezetek is. Igen, de ennek, hogy így mondjam, az országgyűlé si pedagógiai célzata az, hogy az ésszerű létszámot alkalmazzák, és akkor talán az 5 százalék támogatás is elég lesz a 8,25 százalékos emeléshez. Mi meg állandóan azt halljuk, és ma a témában jártas tanult képviselőtársak egymásnak adták át a szót a létszá mnövelésünk tekintetben; vissza fogok térni egy szóban erre. Ha tehát létszámot kell hogy növeljünk, akkor azt hogyan tegyük, ha még erre az adott létszámra vonatkozó költségvetési támogatást sem kaptuk meg? Úgy gondolom, hogy ebben bizonyos - az önök műsz avával élve - koherenciazavar van a gondolkodásban. Emeljük a létszámot - akár még az ítélőtábla helyett is , csak ahányszor mi javaslatot tettünk létszámnövelésre, tisztelt képviselők - mégpedig a büntetőeljárási szabályok módosítása tekintetében, a szab álysértési felülvizsgálat bevezetése kapcsán , egyharmadát kaptuk meg a létszámnak! Én tehát úgy gondolom, hogy a pénzügyi kormányzati oldal nem azonosan látja a kérdést azokkal az itt ülő képviselőkkel, akik szakmai múltjuk miatt a mi kérdéseinket nem ki zárólag a Pénzügyminisztérium szemével figyelik. Ebben csak támogatásukat kérhetem és azt, hogy ez a hozzáállás, ami a javunkra szolgál, ne csak az Igazságszolgáltatási Tanács vitájában nyilvánuljon meg. Ennek egy nagyon finom árnyalata az ítélőtáblák kérd ése. Azt kell mondanom, hogy Pokol Béla tudós fejtegetéseit - ami talán meg is haladta bizonyos mértékben az általános képviselői érdeklődést, és ami az európai precedensjogi komparatív elmélkedésre és a magyar Legfelsőbb Bíróságra vonatkozott - nagy figye lemmel kísértük, de ezt más írásaiból is láttuk. Ő nagymértékben egyetértett a Legfelsőbb Bíróság ítélőtábla útján történő tehermentesítésével. Én viszont azt látom, hogy az a képviselőcsoport, amelyiknek tagja Pokol Béla képviselő úr, megszavazta még azt a változtatást is, ami a kormány javaslatával szemben a vezető kormánypárt egyik képviselője nyomán került a parlament elé. Miről van szó? Arról, hogy nemcsak hogy 2002ben ne legyen, hanem még az is halasztódjon el 2003ra. Ebben is úgy érzem, hogy sokkal konzekvensebb az, aki azt mondja, hogy ne legyen ítélőtábla - nem értek egyet vele , de azt mondani, hogy milyen jó, hogy lesz, most már ez sínen van... - kérem szépen, ez a sín még nagyon messze van! 2003 ebben az ütemben, ahogy halad a bíróságok terhe, nagyon messze van még! Úgy gondolom tehát, hogy amikor ezzel egyet lehet érteni, ugyanakkor azt látom, hogy az Országgyűlés döntései ettől egy kicsit eltávolodtak. Kérem szépen, szeretnék utalni arra, hogy az OIT elnöke, aki a Legfelsőbb Bíróság elnöke, u gyanúgy látjae ezt a kérdést, ahogyan ezt láttatja Fenyvessy Zoltán képviselő úr. Ő ebben a jelentésben az igazságszolgáltatást mint súlyos beteget, mint a romlást megjelenítő írásművet, mint belenyugvást, mint elkedvetlenítést olvassa. Azt hiszem, hogy e z talán egy kicsit az olvasó kérdése is. Aki engem ismer - nem magánemberként, hanem a hivatalomban ismer , tudja, hogy mindig és minden alkalmat megragadtam, talán még egy kicsit impulzívabban is, mint kellene, azért, hogy javaslataimban a kiútról beszél jek. Nem állja meg a helyét az a megállapítás, hogy egy beteg test diagnózisát adom meg és rezignáltan tudomásul veszem, hogy bizony ez a beteg halódik, rokkantnyugdíjas - ha szabad mondanom. Nem!
