Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
1999. december 20 (111. szám) - A bíróságok általános helyzetéről és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács igazgatási tevékenységéről szóló tájékoztató és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SOLT PÁL, a Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke:
50 Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Országgyűlés! Az igazság szolgáltatás nem rokkantnyugdíjas beteg! Olyan, mint mindegyikünk. Bizony, néha fáj a fejünk, bizony, néha rossz napjaink vannak, bizony, elkap az influenza, bizony náthásak vagyunk - nem hiszem, hogy valamelyikünkre nézve is arra lehetne következtetni, ho gy most már végünk van. Én személyesen ezt soha nem sugalltam, de az sem igaz, hogy bírótársaink a felelősségteljes munkájukat valami mély apátiába süllyedve, elkedvetlenedve végzik. Nem! Nem, ez a bírói kar pontosan azért tud ott tartani, ahol még ma is t art, mert nincs ilyen letört állapotban! Látja a bajokat, szenved tőle és tesz ellene, tesz ellene! És az Országos Igazságszolgáltatási Tanács sem tesz másképp! Úgy gondolom, hogy a szóbeli kiegészítésem is világossá tette, hogy van a diagnózisra gondolato m. El is mondtam. Nagyon nagy hangsúlyt adtam annak, hogy a XXI. századba már nem lehet átmenni XIX. századra vagy a XX. század elejére jellemző eljárási modellel. Ezt ma is elmondtam, de nem először, hanem sokadszor. Nagyon összecseng ezzel Pokol Bélának a Legfelsőbb Bíróság úgynevezett filtráló vagy szelektív jogosítványaira való utalása. Hol tartunk még, tisztelt képviselők, attól, hogy a Legfelsőbb Bíróság dönthetné el, hogy mi az igazán a jogegységre nézve fontos jogkérdés?! Ma pillanatnyilag ott tartu nk, hogy szinte minden ügyben - bizonyos ügyszakokban törvényszerűen - el lehet jutni a Legfelsőbb Bíróságra. Én magam voltam a napokban tanúja annak, amikor három, talárba felöltözött, egy bírói tanácsot alkotó kollégám elindult, és azt mondták: megyünk t árgyalni - a per értéke 8 ezer forint. És nem volt benne rendkívüli jogkérdés. Kérem szépen, erről beszélek én, az eljárásjogról, nagyon sokszor: ez az igazi tartalék, ez az igazi kiút. A többi is nagyon fontos. Létszámfejlesztést ajánlanak? Mi is. Megkapt uk? Részben. Nem hiszem, hogy most arról kéne szólnom, hogy majd hivatkozni fogok arra, hogy valamelyik képviselő mit ajánlott, hiszen mindegyik képviselő a véleményét mondta el - de én szeretném, ha a frakcióikban is képviselnék ezt az álláspontot. Itt na gyon felelős és sokszor aggódó, sokszor egészen pesszimisztikus hangok hangzottak el. Tessék, kérem szépen, mellénk állni abban is, hogy amikor javaslataink vannak, azok előkerüljenek a parlamentben! Mi nem tudunk idekerülni! Ismételten utalok arra, hogy l obbilehetőségeink nincsenek, de természetesen vannak más, törvényes lehetőségeink, amelyeket minden alkalommal megpróbálunk kihasználni. A bírósági infrastruktúra helyzetéről Hack Péter szólt. Amikor ő arra utalt, hogy ha valaki belép bizonyos bírósági épü letekbe és hirtelen a XIX. században érzi magát, azt hiszem, hogy erősen túlzott - jó értelemben. Vannak bírósági épületek, melyekbe belépve az embernek a gályarabság és a középkor úgynevezett sötétsége jut az eszébe. Anélkül, hogy túlzottan kiemelnék egye tkettőt, szeretném önöket egyszer meginvitálni - az érdeklődő csekély számú képviselőket, akik ez iránt érdeklődnek, szeretném egyszer meginvitálni , mondjuk, a debreceni városi bíróságra. Tessék bejönni, és utána igazolva látszik az, hogy mi nagyonnagy on szerényen jelentkezünk az igényeinkkel, de általában még ezek a szerény igények sincsenek kielégítve. Nem hagyhatom szó nélkül Varga Istvánnak azokat a szavait, amelyek az én megítélésem szerint bizonyos önellentmondást tartalmaztak, mert ő azt mondta, hogy a bírót ne a mennyiség minősítse - ezt mi szeretnénk, de ma ilyen a helyzetünk , hanem az általa végzett munka minősége. Ezzel nem állt teljesen szinkronban az az odavetett utalása, ami arra célzott, hogy talán a Legfelsőbb Bíróságon is lehetne négy vagy hány ügyet tárgyalni. (18.40) Ezt nem tartom fair eljárásnak, elsősorban azért nem, mert annak megítélése, hogy mi a kevés, mi a sok, nagyon belső ismeret és nagyon a bíró kérdése, én tehát nem hiszem, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak szemére hányható le nne, hogy keveset dolgozik. Tessék szíves lenni ezzel megismerkedni, és tessék egyszer talán, mondjuk, a Legfelsőbb Bíróságon tartani egy kihelyezett alkotmány- és igazságügyi bizottsági ülést, és tessék velünk megismerkedni, mert én azt gondolom, hogy tal án néhány megállapítás nem pontos ismeretből is fakad.
