Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
1999. december 20 (111. szám) - A bíróságok általános helyzetéről és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács igazgatási tevékenységéről szóló tájékoztató és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
45 igazságszo lgáltatásban, és ez visszahatott a bírói munka tekintélyére. Sok jogos követelés ilyen pesszimista lemondásból fakadóan benyújtásra sem kerül, ugyanakkor az agresszíven rosszhiszemű, megalapozatlan pereskedések megszaporodni látszanak. Romlott a megidézett ek megjelenési fegyelme, és a tárgyalások vezetése során növekszik a bírák személyét érintő durva hozzászólások, sértegetések és egyéb atrocitások aránya, valamint a perek indokolatlan elhúzása is, amelyekhez azonban olykor, sajnos, a bírák gyakran partner ek, például erélytelenségükkel az idézettek távolmaradása esetén, ami nagyon sokszor következmények, szankciók nélkül marad. A tehetetlenség a büntető ügyszak területén is növekvő tendenciát mutat. Jellemzővé vált, hogy egyre csekélyebb büntetést szabnak k i a bíróságok, egyre körülményesebb eljárások alkalmazása mellett. Az előbb említett jelenségek károsan hatnak a bírói kar önbecsülésére is. A tehetetlenség érzése körükben uralkodóvá vált, és mindez elkedvetlenítő hatású a bírói karban. Gyakorló ügyvéd ké pviselőtársaim már nem csupán egykori évfolyamtársaikkal beszélgetve, hanem a tárgyalótermekben is kénytelenek megtapasztalni azt, hogy a bírák túlterheltek, gyakran bizonytalanok és fáradtak. (18.10) Véleményük nyilvánosság előtti megfogalmazására nincs l ehetőségük, mivel nem politizálhatnak, és pártoknak sem lehetnek tagjai, mivel azonban magasan képzett és művelt csoportot alkotnak a társadalomban, pontosabban átlátják a helyzetüket. Elnőiesedett szakma lévén a bírónőket erőteljesen érintette a Bokroscs omag; fiatalabb bírónők azért nem tudtak és mertek elmenni szülni, mivel ebben az esetben kiestek volna minden olyan szociális ellátásból: gyed, gyes, családi pótlék, amelyre mások - olykor lumpen, munkakerülő életmód folytatása mellett is - jogosultak. Sa jnos, a Hornkormány általánosan kártékony tevékenységének ilyen apró részletekre kiható következményei is voltak. Az igazságszolgáltatás műfaja az állam számára soha nem bizonyult könnyű terepnek. A modern magyar igazságszolgáltatás alapjait a bírói hatal om gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvény teremtette meg. Sokszor okozott gondot ebben a rendszerben is olyan ítéletek meghozatala, amelyek mind a jogrendszer előírásaival, mind az emberi igazságérzettel harmonizálnak. Az igazságszolgáltatás - vagy pont osabban: a jogszolgáltatás - emberileg is tehertétel azok számára, akik lelkiismeretesen próbálják mérlegelni az elbírálásra váró ügyeket. Az eljárás hosszú éveken át tartó elhúzódására is akadt mindig példa - emlékezhetünk az anekdotákra, amikor egyegy ü gyvéd egész életében egy ügy viteléből élt, de nem hiszem, hogy nekünk ezt kell példának tekinteni. Két nehéz korszaka volt az 1869től számított modern igazságszolgáltatásnak: az egyik az 1945öt követő korszak, amikor egy terrorisztikus állam terroriszti kus célkitűzései telepedtek rá az igazságszolgáltatás mechanizmusára, és kényszerítettek ki belőle természetellenes megnyilvánulásokat; a másik nehéz korszakát most éli át az igazságszolgáltatás. Az egykori terrort az állam tehetetlenségét látó cinizmus vá ltotta fel. A feladatokat a bírák - önhibájukon kívül - meglehetősen alacsony hatásfokkal látják el, épp a leterheltségük miatt, mindezt érzi a társadalom is, és érzik a bírák is, kitűnik ez a jelenlegi beszámoló tartalmából is. A Magyar Igazság és Élet Pá rtja által észlelt problémák felrajzolása után joggal merül fel az a kérdés, hogy mi a tennivalója a törvényhozásnak és a kormányzatnak, ha az igazságszolgáltatás folyamatát a közjó irányába szándékozna terelni. A következőkben javasoljuk a cselekvés irány ának a terelését: A romlást bemutató beszámolót nem volna szabad úgy tudomásul vennie az Országgyűlésnek, hogy a beszámoló elhangzása után továbbra is minden marad a régiben. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének, aki egyben a Legfelsőbb Bírósá g elnöke is, egy beszámoló elkészítésén túl terjed a hatásköre és a feladatköre is. Az alkotmány 50. § (4) bekezdése arról
