Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
1999. december 20 (111. szám) - A bíróságok általános helyzetéről és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács igazgatási tevékenységéről szóló tájékoztató és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. BODA ILONA (FKGP):
46 rendelkezik, hogy a bíróságok igazgatását az Országos Igazságszolgáltatási Tanács végzi. E tevékenység gyakorlását nem a beszámolóban kifejtett problémákba belenyugodva kellene végeznie az OIT elnökének, hanem a kivezető utat is megjelölő módon. Ilyenekről a beszámoló sajnos nem értekezik, ez annak nagy hiánya, bár egykét belső intézkedésről a szóbeli kiegészítésben már hallhattunk. Ha létezik az őszinte akarat más parlamenti pártok oldaláról is, akkor van lehetőség az igazságszolgáltatásunkat a jelenlegi rokkantnyugdíjazásából aktív állományba helyezni. Ha ez az őszinte akarat hiányzik, akkor az igazságszolgáltatás helyzete tovább fog romlani, vagy legfeljebb változatlan marad, ami szintén nem megnyugtató. Nem a 2300 fős bírói kart kell újabb és újabb követelmények előírásával, terhekkel agyonnyomni, ők ezt már nem bírják el, mivel túlterheltekké váltak, nagy az ügyhátralékuk, csökkent a tekintélyük, fokozatosan korlátozták a törvényi lehetőségeiket, és még az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke sem tud - tartalmi értelemben - biztató mondanivalóval vagy elképzelésekkel szolgálni nekik. Dr. Solt Pálnak a beszámolójában szerintem utalni kellett volna arra is, hogy láte kiutat a jelenlegi helyzetből, és ha igen, akkor azt milyen irányban észleli; megjegyzem: ezt a hiányt az igazságügyminiszter asszony is szóvá tette, pedig igazán nem egyeztettük a felszólalásunkat. Ezen a területe n persze nehéz újat alkotni a fundamentumokban, és nem is kell törekedni ilyesmire. Az elődök által kitaposott ösvényen járva biztonságosabban lehet közlekedni, mint a különböző, egymást követő reformok bizonytalan kimenetelű útján. Tehát nem biztos, hogy még egy fokozat, az ítélőtáblák bevezetése lenne a megoldás, hanem például a bíróságok és a bírák számának a gyarapítása is e cél felé vezethet, vagy az eljárási szabályok változtatásának kezdeményezésével is gyorsítani lehetne az eljárásokat, vagy - a nyu gati példa alapján - több segítő, előkészítő kerülhetne a bírák mellé, és persze sok más javaslat is elképzelhető lenne, amelyek hiányát fentebb már jeleztem; tudom, hogy ez pénzkérdés, de legalább javaslati szinten megjelenhetett volna az anyagban. Az iga zi cél pedig az lenne, hogy az állampolgárok szemében a jogszolgáltatás legyen egyben igazságszolgáltatás is, vagyis a jogalkalmazás fedje az állampolgárok igazságérzetét, aminek hatására a jogaikban sértett emberek bizalommal fordulhatnak a bírósághoz sér elmeik orvoslása végett, merthogy gyors és igazságos döntés várható - ellentétben a mai helyzettel, amikor sokszor az történik, hogy a reménytelenség miatt le is mondanak arról, hogy bírósághoz forduljanak, mások az önbíráskodást választják, és csak végső esetben fordulnak bírósághoz. A jogszolgáltatás és az igazságszolgáltatás egybeesése vagy legalábbis azok közelítése természetesen nemcsak a polgári ügyekben kívánatos, hanem büntető, családjogi és egyéb jogterületeken is. A bíróságok működését itt é s most mi vizsgálhatjuk és minősíthetjük is, de a legfontosabb minősítő az igazságát kereső állampolgárok tömege. Nem az a lényeg, hogy mi elégedettek vagyunke a bíróságok működésével, hanem az, hogy ők, akikért az egész van, elégedetteke azzal. Ha igen, vagy ha legalábbis efelé mozdul el a bíráskodás, akkor a jogalkotók és a jogalkalmazók már nem dolgoztak hiába. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői fel szólalások következnek. Szólásra jelentkezett Boda Ilona képviselő asszony. Megadom a szót, tízperces időkeretben, a házbizottság ajánlása értelmében. DR. BODA ILONA (FKGP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Előttem szóló képviselőtársaim már részletesen el emezték a jelentésben foglaltakat, az igazságügyminiszter asszony külön kitért arra. A jelentéshez ilyen módon én már nem kívánok hozzászólni, hiszen frakciónk véleménye is ismertetést nyert Pokol Béla képviselőtársam által. Mindazonáltal én a gyakorlat o ldaláról szeretnék hozzászólni az említett témakörhöz.
