Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
1999. december 20 (111. szám) - A bíróságok általános helyzetéről és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács igazgatási tevékenységéről szóló tájékoztató és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. VARGA ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről:
42 gyak orolják. Nincs vita a polgárok között sem ebben az országban arról, hogy a bírói hivatást mindig megbecsülték, és reméljük, hogy az elkövetkezendő időkben még jobban meg fogják becsülni. Ha egy kicsit vulgárisan fogalmaznék az itt elhangzottakkal kapcsolat osan - és természetesen a nagyon terjedelmes jelentést illetően is , akkor mint gyakorló jogász azt mondanám, hogy a keresetleveleket Békés megyébe kell beadni, mert gyorsan és hatékonyan eldöntik, és tartózkodjunk attól gyakorló jogászként, hogy esetleg a Pesti Központi Kerületi Bíróságon próbálkozzunk, mert néhány év alatt az ügy okafogyottá fog válni, és természetesen a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságán is várunk néhány évet arra, hogy elbírálásra kerüljenek a dolgok. Ezt lefordítva és leegyszerűs ítve - és elnézést kérek, hogy az emelkedett szónokok után ilyen póriasan fogalmazok , azt kell mondanom, hölgyeim és uraim, tisztelt Országgyűlés, hogy nem a helyi bíróságokkal van itt a probléma, ez a véleményem. Nem helyben vannak gondok. A helyi bírós ágokon sziszifuszi munkával, helyenként - és számomra nem is elfogadható módon - statisztikai szemlélet alapján, hatalmas erőfeszítéssel ledolgozták az ügyhátralékokat, és talán egy picit el kellene gondolkozni azon, hogy ha a polgárok a jogászi pálya csúc sának tartják az igazságszolgáltatást és a bírói munkát, akkor a jövőben semmilyen körülmények között ne az minősítsen egy bírót, hogy hány tárgyalást tartott, hogy hány ügyet fejezett be gyorsan, hanem az én véleményem szerint egy bírót az minősítsen, hog y milyen ítéletet hozott. E lírai kitérő után a jelentésre szeretnék térni. A tárgysorozatba vett tájékoztatót, melyet az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke készített, a Magyar Demokrata Fórum frakciója, az anyag fizikai értelmében vett nehézségén túl, a benne lévő, többségében magyarázatokkal is ellátott statisztikai adatok s az azokból levont következtetések miatt is, igen súlyosnak ítéli. Az 1997ben felgyorsított bírósági reform által a bíróságok központi igazgatásának teljesen új alapokra hely ezését mint korábban, most is elhibázottnak tartjuk. Gondolom, hogy emlékeznek a képviselőtársaim az ezzel kapcsolatos álláspontunkra. A tájékoztató megismerése sajnálatosan az e kérdésre vonatkozó véleményünket erősíti, bár az igazságszolgáltatás helyzeté ért való felelősségérzetünk miatt szívesen elviselnénk a csalódást. Meggyőződésünk, hogy a korábbi szabályozás továbbfejlesztésével, a végrehajtó hatalom jogosítványai és a bírói önkormányzatok jogkörének pontosabbá tételével, egymáshoz való viszonyuk kieg yensúlyozásával a tájékoztatóban említett reform indokaként felemlegetett problémákat ki lehetett volna küszöbölni. Önök, kedves képviselőtársaim, joggal kérdezhetik, miért kell erről a témáról beszélni. Időszerűe ez? Véleményem szerint a kérdés azért meg kerülhetetlen, mert a tájékoztatóban is szereplő statisztikai adatok és egyéb információik is azt bizonyítják, hogy a helyi bíróságok a valóban nagy számú ügy elbírálása alatt roskadoznak, annak ellenére, hogy az ügyérkezés 1993 és '98 között több mint szá zezerrel csökkent, s a bírói létszám 1980 és '98 között egyharmaddal nőtt: 1821ről 2339re. Megítélésünk szerint, bár nem kívánatos mértékben, de az ország gazdasági teljesítőképességéhez mérten arányosan a tárgyi feltételek - épületek, eszközök - is javu ltak, a bíróságok költségvetése pedig az utóbbi években megduplázódott - szeretném azt hozzátenni, hogy természetesen nem eléggé. Sajnálatos tény az is, hogy a Legfelsőbb Bíróság is jelentős ügyhátralékkal dolgozik, s nota bene, engedjenek meg itt egy szem élyes megjegyzést, anélkül, hogy itt bármilyen bírói függetlenséget sértenék: ahogyan az elsőfokú bíróságokon látja az ember, hogy már nem négyöthat, hanem helyenként nyolc tárgyalást tartanak, urambocsá!, ne vegyék ezt szentségtörésnek, de a Legfelsőbb Bíróságon is esetleg négy üggyel meg lehetne birkózni, nem kettővel. A tájékoztatóból és más forrásokból is egyértelmű, hogy a bírói igazgatás az új törvények hatálybalépését megelőző időben már nem működött. Miért nem? Mert az Igazságügyi Minisztériumban a kérdéssel állítólag - és erre Isépy Tamás is utalt - három jogász foglalkozott. Ha
