Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
1999. december 20 (111. szám) - A bíróságok általános helyzetéről és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács igazgatási tevékenységéről szóló tájékoztató és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. POKOL BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
37 Ismerve az európai fejlődési tendenciát az elmúlt harmincnegyven évben, úgy látom, hogy egybevág a magyar fejlődési tendenciával. Tehát úgy tűnik, hogy nemcsak az angolszász jog nyugszik precedensen, hanem a kontinentá lis országok joga is, nem elegendő a törvényjog. Azok az általános jogfogalmak, kódexjog, amelyen a kontinentális jog is nyugszik - úgy tűnik, hogy egyszerűen nem lehet meglenni precedensek nélkül. Azzal a jogpolitikai elvvel, amely elvileg elképzelhető le nne, hogy opponáljuk ezt a fejlődési tendenciát, én a magam részéről egyetértek, azonban egy nagyonnagyon fontos dolgot jelezni kell, hogy az a precedensjog, amely az elmúlt húsz évben és az elmúlt tíz évben a rendszerváltás óta még jobban növekszik - és ha az Országos Ítélőtábla létrejön, akkor a tehermentesedéssel még inkább ebbe az irányba tolódik a Legfelsőbb Bíróság , üdvözlendő megítélésünk szerint, azonban egy fontos, hogy csak a törvények rendelkezéseinek keretei között. Emlékszünk, valamikor két nagy jogi iskola is hirdette, bizonyos évtizedekben nagy hírnévre tett szert, és ténylegesen bevetté vált a bíró szabad jogtalálása. Van a törvényszöveg, a papírjog, de a bíró a tárgyalóteremben dönt igazán, és szabadon dönt. Ez volt a szabadjogi iskola va gy Amerikában a jogi realizmus. (17.30) Azt hiszem, ha ebbe az irányba menne el ez a markánssá váló precedensjog, ezt már opponálni kellene, azonban az eddigi elemzések azt mutatják, hogy nem erről van szó, alapvetően a Legfelsőbb Bírósá gnak a gyakorlata és az eddigi precedensjog kialakítása jórészt akkor bennmarad a törvények keretei között, tehát ez a garancia jelenleg még nem jelentett problémát. Azonban hadd jelezzem azt is, hogy ha ebbe az irányba megyünk el - tehát mi támogatjuk ezt a fejlődési tendenciát , látni kell mindenképpen, hogy mindig marad egy feszültség, tudniillik ha eldöntjük azt, hogy egyre nyíltabban, tisztábban a bírói precedensjog is kialakul a törvények keretei között; akkor látni kell azt, hogy igazán a Legfelsőbb Bíróság akkor tud ennek eleget tenni, ha szelektálni tud az ügyek között. Tehát ha azt mondom, hogy ma csak a felülvizsgálati ügyek maradnak a kezében, ez körülbelül a mai számokat tekintve 56 ezer ügyet jelent, persze az egyes jogterületeken eltérő az 56 ezren belüli megoszlás, de akkor is ez egy olyan nagy tömeg, hogy fölmerülne az, amit NyugatEurópában, főleg ÉszakEurópában, Svédországban, Finnországban megteremtettek, hogy meg kellene adni a szelektálási jogot még ezen belül is. Tudniillik ez tenné lehetővé, hogy a Legfelsőbb Bíróság, a karcsúbbá vált Legfelsőbb Bíróság csak azt vonja oda, amelyben jogi dilemmák vannak, tehát ő döntene róla. Tudjuk, az 56 ezer felülvizsgálati ügyben is lehet egy sor olyan rutin ügy, ami lényegében nem jelent jogi d ilemmát. Most jelenleg az van, hogy az Országos Ítélőtábla még ezeket nem venné át. Ebből következik azonban az, hogy amennyiben a felülvizsgálat - az 56 ezer 78 ezerre is fölmehet a jövőben - megmarad, akkor még mindig nem jön létre az, hogy a Legfelsőb b Bíróságnak egyegy jogterületen egy ítélkező tanácsa jöjjön létre. Tudniillik ha tényleg egyre keményebb, markánsabb precedensbíróságunk van, az megkövetelné, hogy egy jogterületen - a polgári jogok különböző részei, gazdasági jog, a szűken vett polgári jog vagy a büntetőjog, közigazgatási jog, munkajog - csak egyegy ítélkezési tanács legyen, és akkor azt az egy jogterületet egyetlen tanács döntené el, mert tudjuk nagyon jól, hogy ha több ítélkezési tanács is van egy jogterületen, akkor az automatikusan eltérő akcentusokat fog adni, és így a létrejövő precedensjog végül is mindenképpen reprodukálja legfelsőbb szinten is esetleg ezt a széttartást. Ha ebbe az irányba döntünk, és én azt hiszem, jól döntünk így, ha ezt megtesszük és erre megvan már a törvényi rendelkezés, akkor végig kellene gondolni ezt a további karcsúsodást, és akkor azt lehetne mondani, hogy nyilván a mai 87 fős bíróságból esetleg 2530 fős bíróság lenne, de ez a karcsúbbá vált bíróság hatalmilag növekedne, azt lehetne mondani, hogy az Ors zággyűlés - mint a törvényjog letéteményese - mellett a karcsúbbá vált Legfelsőbb Bíróság mint a bírói precedensjog legfőbb formálója állna, és ez a ma, az utóbbi 20 évben létrejövő tényleges szerep - úgy lehet mondani - pontosabban megkapná a formáját. Ez lenne az első kérdés, amire szerettem volna kitérni.
