Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
1999. december 20 (111. szám) - A bíróságok általános helyzetéről és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács igazgatási tevékenységéről szóló tájékoztató és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. ISÉPY TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
31 javadalmazásáról szóló 1991es törvényeknek. De azért a beszámolónak ebből a fejezetéből idézném pontosan: "1997ben a tel jes bírósági igazgatás feladatát a minisztériumban három jogi végzettségű szakember látta el!" - felkiáltójel van a mondat után. Én is felkiáltójelet tennék, mert ez magyarul azt jelenti - ez önmagában is bizonyítja , hogy a bírósági önkormányzati szervek segítségével három ember el tudta látni ezt az állítólag a bírói függetlenséget veszélyeztető igazgatási tevékenységet. Ezzel a mondattal ezt a témát be is fejezem, mert valóban célszerű lenne, ha a vita az Országos Igazságszolgáltatási Tanács első tájéko ztatójáról szólna, és szükségtelenül nem ismételnénk meg az igazságügyi reform változatlan álláspontokat tükröző vitáját. Az 1997ben elfogadott törvények érvényesek. Ilyenkor szokták mondani, hogy térdre imához, nincs kétharmados többség, ezen változtatni nem lehet, tehát induljunk ki ebből. A másik elfogultságom pozitív tartalmú. Ez a bíróságok javára szóló elfogultság. A bírói értekezleteken, de azt hiszem, itt, a parlamentben is elmondtam, hogy 40 éves, különösen vidéki ügyvédkedés után már szinte egy é lettársi kapcsolat alakul ki ügyvéd és bíró között. Ismerjük egymás nehézségeit, problémáit, lassan már az álmait is, a bíróságot ért sérelem az ügyvéd sérelme is, és ezért a rendszerváltozás után szinte személyes sérelemnek tekintettük, amikor lesztálinis tázták azokat a bírákat - a statisztikai adatok szerint a posztkommunista államok közül Magyarországon volt a bírói karban a legkevesebb párttag. Ezek a bírák - különösen polgári szakban - teljes mértékben helyt álltak, a bírói függetlenséget az adott lehe tőségek korlátai között, saját egzisztenciájuk sérelme mellett messzemenően érvényesítették. Tehát akkor bajos volt gyerektartási perben panaszt tenni azzal, hogy sztálinista bíró hozta az ítéletet, holott a gyerek apja nyilván nem Sztálin volt annak idejé n. Éppen ezért mindig olyan fájó az ember részéről, amikor a hatalmi ágak között vita alakul ki, hogy melyik ág vastagabb, és melyik ág függetlenebb. Mindegyik ág egyformán vastag egy államrendszerben, és egyformán független, ugyanakkor az organikus működé s eredményeként szervesen összefüggnek. Tehát az egyik nem lehet függetlenebb a másiknál, és nem lehet vastagabb a másiknál. Ugyanakkor egy kicsit sérelmes a bírói ítéletek elleni, különösen most a médiában elszaporodott támadássorozat. Egyszer vegyük már tudomásul, hogy nincs abszolút igazság a jogalkalmazásban! Egy hierarchikus igazság van, a jogerős ítélet tartalmazza a jogi igazságot. Kész! Hogy ellentmondóak az ítéletek? Miért ne lehetnének? Százféle igazság van! Ugyan filozófiailag abszolút az igazság , de ha megszavaztatnánk, akkor többféle igazság érvényesülne. Ez az igazság. A bírói ítéletet lehet kritizálni, lehet jogi értelemben vitatni a helyességét, lehet más megoldásokat ajánlani, de indulatból támadni egy bírói ítéletet, ez valahogy összeférhet etlen azzal az igényelt jogkövető magatartással, amit, bízom benne, előbbutóbb csak el fog érni ez a társadalom is. (Németh Zsolt helyét a jegyzői székben Herényi Károly foglalja el.) A harmadik baj az én felszólalá sommal, hogy teljes mértékben lelkiismeretfurdalást érzek azért, hogy talán nem lobbiztunk elég eréllyel a költségvetési törvényhez benyújtott módosító javaslatunk ügyében. Valahogy a logikával tartom változatlanul ellentétesnek, ha egy törvény normaszöve gébe beírom, hogy a helyi bíróságokon a kezdő bírói fizetés 160 ezer forinttal szemben 173 ezer forint, és ez normaszövegben kötelező erővel megjelenik, ugyanakkor a másik oldalon ennek nincs meg a költségvetési fedezete; vagy azt mondom, hogy messzemenően támogatom a helyi bíróságokat, és ezt retorikai szinten hangoztatom, ugyanakkor az a 10 százalékos beosztási pótlék az égvilágon sehol nem jelenik meg a költségvetési törvényben. Ezek a módosító indítványok be lettek nyújtva, próbálkoztunk, leseperték, te hát kétségtelen, hogy az említett pozitív tartalmú elfogultságom miatt egy kicsit lelkiismeretfurdalást érzek, aminek erősebb szót kellett volna adni, vagy több irányba kellett volna lobbizni, hogy ez a módosító javaslat keresztülmenjen, és valóban, a tör vény normaszövegének megfelelően költségvetési fedezete legyen az alapfizetés emelésének, valamint a helyi bíróságok erősítését szolgáló beosztási pótléknak.
