Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. február 1 (114. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára:
290 között, mint ahogy ezt a z állam helyenként teszi. Vajon ezek mind olyan értékek, amelyek mellett el lehet menni? Természetesen, ha a belföldi példák nem elégségesek, akkor a sajtó rendkívül élénk fantáziájával máris talál külföldi példát is. Az egyik hetilap ugyanis nem átallott valami olyasmire visszanyúlni, ami 1993ban, Ausztriában történt, de amelyben nyilvánvaló, hogy a párhuzam miről szól, és az ott megjelent, állítólag valamilyen bajba került papot akként ábrázolta, hogy a feje köré - jelzésként persze - egy egyszerű glóriá t rajzoltak. Ez nemcsak ízléstelen, hanem azt kell mondanom, hogy kifejezetten gyűlöletébresztő. Szeretném megkérdezni: nincs arra már esély ebben a társadalomban, hogy tíz évvel a rendszerváltást követően egyenlő mérték legyen? Én valamikor abban reményke dtem, hogy lesz egy olyan szeretetminimum, amely nélkül nem lehet egy társadalomban létezni. Most már sokkalsokkal engedékenyebb vagyok: a gyűlöletminimumot is el tudnám fogadni, amit nem szabad túllépni. Hogy ezt elérjüke, most már kezd szkepszis kialak ulni bennem, mert úgy tűnik, vannak, akik ezzel ellentétes érdekekben dolgoznak, ellentétes érdekeket szolgálnak. Azt gondolom, a kormánynak megvan a feladata: világos, egyértelmű helyzetet kell teremteni az egyházakra, az egyházak gazdálkodására vonatkozó an; olyan helyzetet, amely helyzet áttekinthető, egyértelmű és betartható. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A kormány nevében Várhegyi Attila államtitkár úr kíván reagá lni az elhangzottakra. Megadom a szót. VÁRHEGYI ATTILA , a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezetőhelyettes úr! Tisztelt Országgyűlés! Magam is egyetértek azzal, hogy az a történé ssorozat, amely az elmúlt egy hét alatt kialakult ebben az ügyben - elsősorban a médiának ha nem is pontosan meghatározható részében, de egy elég jellegzetes és nagy példányszámban megjelenő vagy nagy nézettségű részében , az méltánytalan a katolikus egyh ázak, egyáltalán az egyházak tevékenységével, különösképpen a történelmi egyházak tevékenységével kapcsolatosan. Azért gondolom méltánytalannak - amit ön is elmondott , mert nem ad világosan számot arról, hogy az egyházak gazdálkodásának két, jól elkülöní thető része van. Az egyik az a gazdálkodás, amely, ha úgy tetszik, az egyházak belügyének tekintendő; nem kötelesek elszámolni az állam felé, éppen azért, mert az állam és az egyház nem egymás jóakaratából vagy kegyelméből jött létre és működik, hanem mert a kettő egymástól elvált, és bizonyos részeinek gazdálkodását, működését az állam köteles tiszteletben tartani. Erre vonatkozóan ez az Országgyűlés döntéseket hozott, törvényeket alkotott - ezt illik betartani. A másik része az, miszerint az Országgyűlés, illetve a kormány szándékai szerint az elmúlt esztendőben kiemelten támogatta az egyházak tevékenységét. De ez nem az egyházaknak menő támogatás - azt hiszem, ezt nem is kellene magyaráznom , hanem az egyházak tevékenységén keresztül a magyar polgárok sz ámára adott támogatás, hiszen olyan tevékenységeket látnak el az egyházak hitéleti tevékenységükön túl, amelyek hasznosak a társadalomnak. S ha már a millennium évében vagyunk, akkor engedjék meg, hogy azt mondjam Szent Istvántól kölcsönözve, hogy ami jó a z egyháznak, az jó Magyarországnak, és ami jó Magyarországnak, az jó az egyháznak. Ezek a tevékenységek egyébiránt oktatással függenek össze, karitatív tevékenység, amelyet a társadalom megbecsüléssel vesz tudomásul és fogad el, kulturális tevékenység, de egészségügyi tevékenység, szociális tevékenység vagy éppen az ifjúság számára hasznos tevékenység, mint azok a tevékenységi formák, amelyeket lehetne említeni a drogprevenciótól kezdve egészen a fiatalok erkölcsi neveléséig. Ezeket az állam ugyanúgy támoga tja - mára már szerencsére diszkrimináció nélkül , mint bármely más önkormányzati vagy más egyházi intézményt.
