Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. február 1 (114. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
289 valós helyzete vagy az ország tényleges védelmi érdekei. Önök szerint, képviselő úr, tartalékos képzésre sincs ezek szerint szükség. Ha háború van, képviselő úr , kit hívna be például katonának? (Kuncze Gábor: Hol van háború, te?! - Közbeszólások.) A legnagyobb hiba az önök pártja részéről, hogy néhány ezer szavazat érdekében kockáztatják a fegyveres erők hatékonyságát, ütőképességét, hadrafoghatóságát (Varga Mihá ly: Kell az 5 százalékhoz!) , és ezzel kockáztatják az ország biztonságát. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Mindezekre tekintettel kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a hadkötelezettség kérdésében tett megnyilatkozásaik során elsősorban az ország biztonságpolitikai helyzetére szíveskedjenek tekintettel lenni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) (13.30) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett TuriKovács Bél a frakcióvezetőhelyettes úr, a Független Kisgazdapárt képviselője: "Elérhetőe az egyenlő mértékű gyűlölet?" címmel. A képviselő urat illeti a szó. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A történet, amelyről szólni kívánnék - hol is máshol? , Békésben kezdődött. Valaki, aki korábban egy egyházon belül szolgált, ahol elkötelezetten kellett volna szolgáljon, megtévedt. Ez a megtévedt ember a büntetőbíróság elé került. Azt a nem teljesen szokatlan módszerét választotta a védeke zésnek, hogy nem önmagát védte, hanem másokat igyekezett támadni és befeketíteni. Azt hiszem, ez a magatartás még abban a világban is, amelyben a büntetőügyekkel a bíróságok foglalkoznak, nem általánosan elfogadott, sőt nyugodtan mondhatom, hogy erkölcsile g visszautasított. Mégis, ez a fajta megnyilvánulás elindított egy olyan folyamatot, amely, úgy tűnik, nehezen és nem nagyon akar abbamaradni. Arról van szó az adott esetben, hogy ez a nyilatkozat, amelyet bizonyos kasszákról tett ez a jóember, valamiféle olyan gyűlölethadjáratot indított meg elsősorban a katolikus egyházzal szemben, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Mindenféle cikkek jelentek és jelennek meg. Nem akarják megérteni - akik valaha jártak egyházi körökben, nagyon jól tudják , hogy p ersze vannak ilyen fordulatok, vannak olyan szólásokmondások, amelyek még a cserkészvilágban is szokásosak voltak, és ma már kizárólag "bitang kasszá"ról esik szó, és azt kívánják érzékeltetni a hívőkkel és nem hívőkkel, hogy az egyház itt valamiféle ala ptalan gazdagodásban, valamiféle olyan helyzetben kívánja magát lavírozni, hogy törvényen kívül van. Hiába nyilatkozott két államtitkár is - egy, aki még Horn idejében volt államtitkár, egy, aki most államtitkár , hogy bizony, ezek a fillérek, amelyeket a hívők oda bedobálnak a perselybe, azok a pénzek, amelyeket felajánlanak, adózott pénzek, és nem úgy kell kezelni, mint azokat a pénzeket, amely pénzeket nyilvánvalóan a vállalkozók vesznek be, más kategória. Szeretném elmondani - lehet, hogy sokaknak nem fog tetszeni , hogy az a fajta gyűlöletkeltés, amely egyes cikkekből most már leplezetlenül sugárzik, nagyon rossz üzenetet közvetít. Nem hiszem azt, hogy valakinek is érdekében állhat ebben az országban olyan helyzetet teremteni, amely a társadalmat ilye n módon próbálná megosztani. A hívők táborát nyilvánvalóan azzal szeretnék szédíteni, hogy na tessék, itt van nektek ez az egyház, már megint gazdagodni akar, már megint azért gyűjti a pénzt, mert... De arról nem szólnak a történetek, hogy azok az egyházak - és valamennyi egyház, most nem csak a katolikus egyházról beszélek - a rendszerváltás óta milyen áldozatokat hoztak: hogy óvodák, iskolák indultak, hogy Magyarországon egyetemek vannak, amelyeket egyházak működtetnek, és ezeket bizony fent kell tartani. Nem szól a történet arról sem, hogy amikor igazán nagy ínség van, amikor a téli időszakok vannak, megnyitnak a plébániák, és a plébániák lehetővé teszik, hogy ott az emberek ingyen kapjanak enni, nem olyan nyomorúságos körülmények