Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. január 31 (113. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - KELLER LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
200 Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ellenzéki képviselők, azaz a szocialista és a szabad demokrata képviselők úgy ítélték meg a költségvetési bizottsági ülésen, hogy a kormány jó le hetőséget kapott az újragondolásra, arra, hogy valóban az orvostársadalom helyzetének, a betegellátás színvonalának javítását szolgálja a kormány új, immár negyedik törvényjavaslata. (15.40) Most azt mondták a bizottsági ülésen a kormánypárti képviselők, hogy ez a javaslat más és jobb, mint a korábbi. Nos, ekkor mi úgy ítéltük meg, hogy mégiscsak helyénvaló volt az Országgyűlésnek az a döntése decemberben, hogy minimálisan még egy hónapig foglalkozzon a kormányzat ezzel a törvényjavaslattal. És hogy milyen volt a decemberi javaslat, azt mutatja, hogy egy hónap alatt elég sok javítanivalót talált maga a kormány is ezen a javaslaton. Az ellenzéki képviselőknek is időt hagyott a kormányzat egy elmélyült tanulmányozásra. Igaz, hetente egyegy új változat benyúj tásával próbált zavart kelteni a mi fejünkben. Az ellenzéki képviselők jónak tartották volna azt - a bizottsági ülésen ennek hangot is adtak , hogy a miniszterelnök úrnak elnézést kellett volna kérni az Országgyűléstől, miután első indulatában szerepet té vesztett, amikor azt mondta, hogy az Országgyűlésnek kutya kötelessége korrigálni a törvényt. Ez a benyújtott, negyedik változatú kormányjavaslat a mi megítélésünk szerint látszatmegoldás, álmegoldás. A mi határozott véleményünk szerint átfogó javaslatot k ellett volna kidolgozni azért, hogy a törvény preambuluma teljesíthető legyen. Nem kaptunk érdemi választ a vitában arra, hogy akkor, amikor nem a háziorvosi ellátás a legsúlyosabb kérdése az egészségügynek, miért éppen erre az egy kérdésre koncentrál a ko rmányzat. Persze, ezen túlmenően számos kérdésre kerestük a választ, érdemi válaszokat nem sikerült kapni. Csak néhányat szeretnék felsorolni a vitából. A miniszter úr az év végén folyamatosan arról beszélt, hogy 70 milliárd forint áll az egészségügy rend elkezésére; azt persze nem mondta meg, hogy a praxis fejlesztésére vagy a praxis megszerzésére. Most láthatjuk a költségvetési törvényt: nincs benne 70 milliárd. De miért is kellene hogy ott legyen? Hiszen 2000. december 31éig a praxis nem adható el. A má sodik ilyen kérdés: miért kell a 4050 ezres orvos, a több mint 120 ezres egészségügyi szakdolgozói társadalomból 7 ezer főt különleges elbánásban részesíteni? Hogyan fér ez össze az ország tízéves privatizációs gyakorlatával? Ezekre sem kaptunk választ. A harmadik kérdés: például a javaslat bevezeti a folytatás jogintézményét. Erről már szóltak képviselőtársaim. Csak azt a választ kaptuk, hogy ez valóban új intézmény, amit nem tartalmaz a Ptk. A mi véleményünk szerint ez egy teljesen kidolgozatlan, végigg ondolatlan javaslata a törvényjavaslatnak. A következő kérdéskör, amire szintén csak kerestük a választ, de nem kaptuk meg: mi történik azokkal az idősebb vagy éppen fiatalabb orvosokkal, akik 2000ben szabad elhatározásukból, szabad akaratukból mégiscsak el akarják adni a praxist? Nem tehetik! De miért? És mi az eljárása akkor annak, hogy megszabaduljanak a praxisuktól? A miniszter úr is a törvényjavaslat erényeként említette, hogy a területi ellátási kötelezettség nélkül működő orvosok megkaphatják most m ár a működtetési jogot. De miért nem értékesíthetik? Éppen ők, akik teljes mértékben saját erejükből hozták létre a praxist! Vagy a szakellátás! Belekerül a törvénybe az, hogy majd törvényt fognak hozni valamiről! De nincs benne, hogy milyen tartalommal és milyen határidővel! Vagy: arra hivatkoztak a korábbi vitában is, hogy a működtetési jog megszerzésének kedvezményes piaci feltételei kiépültek. A törvény indokolása meg azt mondja, hogy hosszabb távon ki kell építeni. Akkor most megvan, vagy nincs?! Nem k aptunk rá választ!
