Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. november 12 (101. szám) - Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
6230 túlzottan jelentősnek - alapvetően érinti az előbb már említett információszabadsághoz fűződő jogot, egyben megerősíti, most már törvényi alapon, a kormány gyakorlatát, hogy saját tevék enységét nem dokumentálja. Eddig elsősorban alkotmányjogi összefüggésekről beszéltem, és megpróbáltam röviden vázolni a közérdekű adatok nyilvánosságával összefüggő szabályozási rendszert. Most röviden ki kell térnem bizonyos tudományos érdekekre, illetőle g történelmi tényekre is. A sajtóból közismert, hogy a magyar kormányok létezésük kezdete óta mindig elvégezték valamiféle dokumentálását a tevékenységüknek. Bár a sajtó nem fogalmazott pontosan, amikor azt állította, hogy 1848tól egészen az Orbánkormány hivatalba lépéséig mindig minden ülésről pontos, szó szerinti jegyzőkönyv, illetőleg hangfelvétel készült, ez az állítás mégsem állt messze az igazságtól. Ugyanis 1848ban volt az a helyzet a Batthyánykormány megalakulásakor, hogy nem készültek szó szeri nti jegyzőkönyvek - miként ez emlékiratokból vagy például Jászay Pálnak a Batthyányper előkészítése során tett tanúvallomásából kitűnik , a határozatokat foglalták csak írásba. 1867től azonban teljesen egyértelmű, hogy a kormányülések dokumentáltak volt ak, és ez a dokumentálás napjainkban a kutatás számára rendkívül fontos. Aki tudományos tevékenységgel foglalkozik, a politika, a jog, a társadalom, a gazdaság történetét vizsgálja, rendkívül jelentős forrásanyagot talál akkor, amikor kormányzati szervek t estületi üléseiről készült jegyzőkönyveket és más dokumentumokat elemez, vizsgál. A levéltárosok számára ez egy alapvető forrás, de azon történészek számára is, akik nemcsak az empirikus leíró közelítést művelik, hanem átfogó összefüggésekben gondolkodnak.
