Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 28 (88. szám) - Szalay Gábor (SZDSZ) - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez - "Az autópályadíj-csökkentés árnyoldalai, avagy az öröm viszonylagossága" címmel - MANNINGER JENŐ közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár:
1939 Államtitkár úr, önt illeti a szó. MANNINGER JENŐ közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök A sszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön interpellációja címének azt adta, hogy "az öröm viszonylagossága". Ez valóban így van: mi örültünk neki, hogy sikerült ezt a kérdést megoldani, amit a korábbi években nem sikerült. Önök bizonyára nem örültek neki - tehát valóban viszonylagos az öröm. (Taps és derültség a Fidesz soraiban.) Afelett érzett örömünk, hogy a díjat csökkenteni lehetett, nyilván nem korlátlan, hisz ellentétben az ön előadásával, pontosan elmondtuk a választóknak, hogy valóban, az öss zes autópályán, amely állami tulajdonban van, díjfizetés lesz, ez szerepel a kormányprogramban, viszont megfizethető díjakat és matricás rendszert ígértünk, amit meg is fogunk valósítani. Így tehát konkrétan a válaszok is ebből a kérdésből következnek. De visszatérve az M1es autópályára, amiről ön azt kérdezte, hogy valóban mi indokolta, illetve mennyibe került ennek a megvásárlása, először azt kell elmondanom, hogy halaszthatatlan és elkerülhetetlen volt a lépés, hiszen a koncessziós társaság csődbe ment a korábban kötött szerződés következtében. Az állam nem vett részt a beruházás finanszírozásában '9597ben - bizonyára tudja, hogy akkor az előző kormány működött , és akkor jött létre egy olyan konstrukció, amelynek folytán csődbe ment ez a társaság. Ké tségtelen, hogy '9597ben állami beruházásként az M1es és M15ös pályákat is olcsóbban lehetett volna megépíteni, de megvoltak az indokai, hogy miért koncessziós autópályaként épültek. Tény az, hogy a koncessziós jog visszavásárlásáért a koncessziós társ aság hitelezőivel való megállapodás alapján az
