Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 21 (80. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
96 hanem úgy van, hogy minden polgárnak megvannak a jogai, amelyeket az állam intézményei meg is védenek. Ez a z, ami a nyugateurópai országokban, ÉszakAmerikában hosszúhosszú ideje természetes, a mi keletközépeurópai régiónkban azonban korábban nem volt az, és most azzá válik. Azért nagyon fontos ez, mert itt az Országgyűlésben is vita folyt például a szabály sértési törvényről, amikor az egyik képviselőtársunk, híven az önök szelleméhez - nem nevezem meg őt, mert nem róla van szó, hanem az álláspontról , azt mondta nekünk, szabaddemokratáknak, hogy az köztünk a különbség, hogy önök az államtól akarják megvéde ni a polgárokat; ez a szabálysértési törvény vitája volt. (20.20) Nos, igen, gyakran tényleg ez köztünk a különbség. Mi azt gondoljuk, és amikor először Skandináviában és aztán szerte a fejlett országokban az az intézmény, amelyet Magyarországon önök tölte nek be, létrejött, a fejlett demokráciákban is az a meggyőződés vezetett el ezeknek az intézményeknek a létrehozásához, hogy a polgárokat többek között az állammal szemben is meg kell védeni, mert bármilyen demokratikus legyen is egy állam - és a skandináv állam, mondjuk, a svéd állam igazán demokratikus , a legdemokratikusabb államban is vannak visszaélések, van jogtiprás - olykor nagyon jó szándékú visszaélés, jó szándékú jogtiprás , és a polgárt az állam által fizetett és fenntartott intézmény részéről védelem illeti meg ezzel szemben is. A beszámolóból világos, hogy melyek azok a legfontosabb állami intézmények, ahol a visszásságok előállnak: az önkormányzatok, a rendőrség, furcsa módon többek között iskolák és egyetemek, és még nagyon sok intézmény sz erepel. Egyetértek a beszámolóval, és azzal is, amit Kósáné Kovács Magda bizottsági elnök mondott, hogy velük szemben a hátrányos helyzetű, kiszolgáltatott csoportok azok, amelyek a leginkább védelemre szorulnak, akiknek a jogaira az ombudsmani apparátusna k a legtöbb figyelmet kell fordítania. Nagyon dicséretes, helyes, hogy ezek a nem panaszokra induló, hanem koncentrált célvizsgálatok is ilyen csoportokat céloztak meg. Itt sokan beszéltek már róla, hogy két csoportot érdemes kiemelni. Három csoportot, hár om különösen fontos csoportot szedtem össze, végignézve az anyagot. Az egyik ilyen csoport: a gyerekek. Amikor mi a gyermekvédelmi törvényt vitattuk, még az előző Országgyűlésben, és a gyermekvédelmi törvényben volt egy passzus, volt egy olyan paragrafus, amely a gyermekek kötelezettségeit szabályozta, akkor én egy módosító indítvánnyal vívtam harcot azért, hogy vegyük ki a törvényből azt, hogy a gyermek köteles a szülői utasításokat végrehajtani. Részeredményeket értem el - pedig akkor még nem ez a kormány többség volt a kormánytöbbség , mert bizony, a társadalmi közszellemben benne van az, hogy a gyerek feladata az engedelmesség, otthon is, a családban is meg az iskolában is. Az, hogy a gyermeknek jogai vannak, nem magától értetődő, sem az iskolában, sem a családban. Én ezért rendkívül fontosnak és üdvözlendőnek tartom, ahogy az Állampolgári Jogok Biztosának Hivatala az iskolai diákjogokkal foglalkozott, és külön azt, hogy az intézeti gyerekek jogaival. A második ilyen terület - és ez még kínosabb, ha úgy t etszik, még problematikusabb a társadalom közszellemét illetően : a fogva tartottak jogai. Nagyon fontosnak tartom azt a börtönvizsgálatot, amit a biztos asszonyék elvégeztek, mert bizony, Magyarországon, különösen amikor a bűnözés ellen folyik a harc, és amikor kialakulóban van a politikai közélet egy részében is egy olyan felfogás, hogy a büntetésvégrehajtásban annak teljes szigorával kell lesújtani azokra, akik megtévedtek, bizony korántsem magától értetődő ez a felfogás, hogy azon kívül, hogy a törvén y szabadságvesztéssel sújtja azokat, akiket a büntető törvénykönyv alapján szabadságvesztéssel kell sújtani, a további feladat nem az, hogy az illetőket minél jobban megalázzák, és az életüket lehetetlenné tegyék a szabadságvesztés tartama alatt, hanem azo n túl, hogy a törvény szabadságmegvonást ró rájuk, ezen túl a normális emberi élet feltételeit és bizony, jogaik gyakorlását e körülmények között is biztosítani kell.
