Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 21 (80. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
97 Ezért rendkívül fontosnak tartom az olyan kérdéseket, mint a telefon, mint a levél és így tovább, mint a levegő; ezeket a jogok azokat is megilletik, akik vizsgálati fogságban vannak, fogdában vannak, és azokat is, akiket már elítéltek. Végül van egy harmadik kiszolgáltatott csoport, amelyről, ha jól vettem észre, a vitában ma mé g nem esett szó, ezek a külföldiek. A hivatal neve Állampolgári Jogok Biztosának Hivatala, de nagyon helyesen - aki gyakorolja ezt a hivatalt, tudja - ez az emberi jogok biztosának a hivatala. Mert hiszen a külföldieket - azon politikai jogokat kivéve, ame lyek csak a magyar állampolgárokat illetik meg - ugyanazok a jogok illetik meg Magyarországon, mint a magyar állampolgárokat. Ez szerintem valamennyiünk számára, remélem, valamennyiünk számára nyilvánvaló. De azért ha az ember olvas újságot, hallgatja a pa rlamentet, nézi a televíziót, úgy tűnik, hogy ez nem mindenki számára nyilvánvaló. Azelőtt egy olyan felfogás volt, hogy az, hogy valaki külföldre utazik, valami egészen kivételes esemény, valami szokatlan dolog, és ezért ha beengedjük az illetőt az ország ba, akkor örüljön, hogy levegőt engedünk neki venni. Abban a modern világban, amiben élünk, és ahol az embereknek a határokon át való mozgása mindennapos jelenség, még a külföldi munkavállalása is, meg az, hogy külföldön járnak iskolába, egyetemre és így t ovább, nemcsak annak kell örülnünk, hogy mi, magyarok szabadon utazhatunk, és többékevésbé szabadon tanulhatunk külföldön, hanem ehhez az is hozzátartozik, hogy a külföldiek is szabadon utazhatnak hozzánk, szabadon tanulhatnak nálunk, bizonyos korlátok kö zött munkát is vállalhatnak, élhetnek nálunk. Nos, ha ez így van, akkor jogaik is vannak nálunk. Nem kegy az, hogy nálunk lehetnek, hanem természetes dolog. Ha viszont ez így van, akkor ezeket a jogaikat is védeni kell, mindazokkal szemben, akik hajlanak r á, hogy ezeket a jogaikat megsértsék. Ebből a szempontból tartom nagyon fontosnak azokat az ajánlásokat, amelyeket a menekültekkel kapcsolatban fogalmaz meg, hiszen hajlik rá ez az ország, ebben az országban sok mindenki, hogy a menekülteket ne segítendőkn ek tekintse, hanem magukat is bűnözőknek, akik elkövették azt a borzalmas bűnt, hogy engedély nélkül lépték át a magyar határt, amit annak idején több százezer magyar követett el, amikor nálunk voltak olyan állapotok, mint amilyenek most vannak sok országb an, tőlünk keletre, délre és mindenfelé. Nagyon fontosnak tartom ezeket a vizsgálatokat és ezeket az ajánlásokat, amelyek a közösségi szállásokon uralkodó állapotokkal, az idegenrendészeti őrizettel kapcsolatban fogalmazódtak meg. Fontosnak tartom azt, hog y az állampolgárság megszerzésével kapcsolatos eljárással kapcsolatban fogalmazott meg ajánlásokat a hivatal, és különösen fontosnak tartom azt az elég nagy érdeklődést kiváltott esetet, amikor a tartózkodási engedélyek főkapitányi kezelésével kapcsolatban sikerült megfogalmazni egy ajánlást. A magyar demokrácia nagyon fontos eredményének tartom, hogy egy sikeres, hozzáteszem, nagy elismertséggel övezett, és a maga szakmájában tényleg kitűnő vezető rendőr elfogadta azt, amit az állampolgári jogok biztosa ne ki ajánlott. Mindezeket tehát nagyon nagy sikernek tartom, és sikeresnek tartom azt a fáradozást is, amelyet az állampolgári jogok országgyűlési biztosa olyan területeken fejt ki, ahol bizony ingoványosabb terepen járunk. Mert amikor a második és harmadik generációs jogok érvényesüléséről van szó, akkor bizony nehezebb a feladat. Amikor munkaügyi jogok, az egészséghez való jog, az egészséges környezethez való jog, az egyenlő bérhez való jog ügyében jönnek a panaszok, akkor természetesen a jogvédő is nehéz h elyzetbe kerül. Ezeken a területeken minden jogász, minden alkotmánnyal foglalkozó ember nehéz helyzetben van, mert nem lehet tudni, hogy mi az, ami még jog, és mi az - ahogy ezt a jelentés tartalmazza is , ami csak államcél. Ahol a jog, ahol a bírósági s zámonkérhetőség kérdéses, ott nyilvánvalóan az ombudsmani számonkérhetőség sem magától értetődő. Nem véletlen, hogy azt kell mondani, mondjuk, egy ponton, hogy nem tekinthető alkotmányos visszásságnak az, hogyha valaki egy műtétre bejelentkezett, nem kerül t sorra, és mire sorra került volna, meghalt. Holott ez egy nagyon nehéz ügy. Itt is az elfogulatlanság és korrektség vezeti a hivatalt, meg akkor is, amikor bérekről, munkajogokról, egészséges környezetről van szó.
