Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 21 (80. szám) - Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
58 DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszte r Úr! Tisztelt Ház! Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról rendelkező törvény nyolc éve született. Az a tény, hogy csak most kell módosítani, azt bizonyítja, hogy a rendszerváltoztatás sikerültebb törvényei közé tartozott. Azt pedig, hogy v alójában mennyi minden változott az egészségügyben az elmúlt években, jól példázza néhány olyan kifejezés mostani törlése a régi törvényből, melyet egykor külön jogszabályokkal igyekeztek kordában tartani a jogalkotók. Mert egy szektorsemlegesen finanszíro zott rendszerben, ahol bármelyik tulajdonformában működő szolgáltató egyenlő jogú szereplő, mi értelme lenne nevesíteni az egészségügyi vállalkozás keretében működő intézményt vagy az orvosi magángyakorlatot, az egészségügyi magántevékenységet. A szükséges változtatások mellett azonban léteznek olyan alapelvek, amelyeket csorbítani nem lenne szerencsés ma sem. Sőt, ha arra a technológiai expanzióra gondolunk, mellyel a hazai és világcégek elborítanak bennünket, ha arra az élelmiszerdömpingre, mely időnként élelmiszeregészségügyi botrányokban robban, de akár környezetünk rettenetes állapotára is utalhatnék, nem beszélve a világméretű turizmus áradatáról, melynek résztvevői sokkal gyorsabban hurcolhatnak be bármely járványt, mint az az idő, mely az esetek fel ismeréséhez szükséges lenne, akkor be kell látni, hogy az ellenük való védekezés csakis állami feladat lehet, mégpedig centralizált, egységesen szervezett és irányított, kellő jogosultsággal rendelkező, országos hatáskörű szerv formájában, melynek költsége it az állami költségvetésből kell fedezni. Ezekkel az elvekkel mindenki egyetért úgy általában, a viták a megvalósítás módjával kezdődnek. Minden ember egyedi, de nem egyedüli élőlény. Az állampolgárok közösségben élnek, egészségi állapotuk a társadalom és a környezet által meghatározott, és minden egyes polgár egészségi állapota befolyásolja a közösség egészségének állapotát. Ezért egészségünk védelmét sem lehet szétaprózni sem területi autonómiák, sem - mint ez történt a tanácsrendszerben - tárcaérdekek m entén, mint arra ismétlődő példák utalnak az ÁNTSZtörvény sorsát áttekintve. A viták elsősorban most is a Környezetvédelmi és az Egészségügyi Minisztérium között zajlanak. Néha az az érzésünk, mintha a környezetvédelem ember nélküli vilá gban gondolkozna, az egészségügy pedig nem a világban élő emberekben, mintha nem létezne a környezetegészségügy fogalma. Ezek a viták vezettek oda, hogy a törvényjavaslatban felosztják a hatásköröket egymás közt. A települések környezeti, levegőminőségi n ormáinak kimunkálásában az ÁNTSZ csak közreműködik, a zárt terek levegőminőségi normáit viszont ő határozza meg. Ugyanez a megkülönböztetés látható a zaj és rezgés határértékeinek meghatározásakor. Mintha a fény kettős természetéhez hasonlóan minden egyes ember kettő lenne, és az egyikük zárt terekben, a másikuk nyílt terekben létezne csupán. De mi lesz vele vagy velük az ajtóban? Nem tudom. Minden embert skizofrénnek látnak a minisztériumok, vagy talán csak ők azok? Ugyanilyen hatásköri féltékenységet jele z a katonai és polgári közegészségügyi szolgálat merev kettéválasztása, az előbbit most már a hazánkban tartózkodó külföldi fegyveres erőkkel kiegészítve. Rájuk nézve még csak érthető valami területen kívüliség deklarálása, de miért hiszik, hogy egy vírus vagy baktérium visszaretten a laktanya kerítésétől vagy a dioxinos tojás a kapuban álló őrtől. Tudom, hogy ez a megkülönböztetés az eredeti törvényben is szerepelt, de annak elfogadásakor is vitatta már az egészségügyi bizottság, amikor pedig egyezkedni pr óbáltak a honvédelmi bizottsággal, olyan katonás fogadtatást kaptak, hogy lábujjhegyen osontak ki a teremből. Az ilyenfajta hatásköri viták persze természetesek a tárcák között. A Miniszterelnöki Hivatal feladata lenne a különböző érdekek összehangolása. E nnek a törvényjavaslatnak az esetében azonban a MEH inkább csak azt vitatta, hogy a szolgálat központi hivatal vagy továbbra is államigazgatási szerv legyene; véleményünk szerint ez utóbbi. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat ugyanis kompl ex tevékenységet folytató szolgálat, felügyeletet gyakorol az ország közegészségügyi, járványügyi viszonyai felett, irányítja és felügyeli az egészségvédelmi tevékenységet, koordinációs, egészségügyi igazgatási, valamint
