Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 21 (80. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
30 DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Abban minden előttem felszólaló egyeté rtett, hogy a magyar népesedési adatok tragikusak. A demográfiai adatok alapján nyilvánvaló, hogy ma Magyarországon egyre kevesebben vállalják az elszegényedést a miatt a természetes és egészséges emberi szándék miatt, hogy aránytalan áldozatot hozva is gy ermeket hozzanak világra. Mert nagyon igaz, amit Andorka Rudolf néhai szociológiaprofesszor, a közgazdasági egyetem egykori rektora mondott: "A szegénységnek ma gyermekarca van." Vagyis aki a gyermek megszülését vállalja, az a szegénységet vállalja. Az egy re csökkenő születésszám, növekvő halandóság miatt a magyarság kipusztulásra ítélné önmagát. A demográfia tudósai szerint ha a jelenlegi folyamat változatlanul továbbfolytatódik, 15 év múlva olyan kevés munkaképes korú ember él ebben az országban, hogy vál asztaniuk kell: vagy gyermeket nevelnek, vagy időseikről gondoskodnak; mindkettőre egyidejűleg már nem lesznek képesek. Minden felelős, a jövő iránt elkötelezett politikusnak keresnie kell e népességi csapdából kivezető utat - márpedig már ma, hiszen aki m a nem születik meg, az holnap nem szülhet gyereket. (15.10) Tudom, hogy az anyagi támogatás egyetlen formája sem elegendő önmagában ennek az önpusztító folyamatnak a megfordítására. Ehhez az államnak el kell fogadnia, hogy a gyermekvállalás nemcsak magánüg y, hanem az egész társadalom közös beruházása, annak érdekében, hogy a jövőben is legyenek, akik a közösség közös terheit hordozni képesek. Tehát az adó, vám, illetékrendszer egészét át kellene tekinteni. Az állampolgárnak pedig be kellene látnia, hogy n em egyedül él a világban, ezért nem csupán önmagáért felelős, hanem az őt körülvevő és létét biztosító társadalom egészéért is, beleértve szüleit és utódait egyaránt. Hosszú út áll előttünk mindennek közös elfogadásáig. De a leghosszabb út is az első lépés sel kezdődik; ilyen lépést jelent a gyed visszaállítása. Természetes, hogy azok, akik egykor megszüntették, most ellenérveket sorakoztatnak fel. Egyik kifogásuk az, hogy ne kössük a gyermekgondozási díjat előzetes munkaviszonyhoz. Mivel azonban a gyednek é ppen az a lényege, hogy keresetfüggő, kereső foglalkozás nélkül vajon hogyan lehetne megállapítani? A másik érv szerint igazságtalan megkülönböztetést jelent a gyermekvállalók között, ha az alacsonyabb jövedelműek gyermekenként kevesebb összeget kapnak egy kori jövedelmük alapján, mint a jobban keresők. Ez az álláspont azonban a kérdés fordított értelmezésén alapul. A kapott gyed ugyanis mindenképpen kevesebb, mint az anya előző keresete volt, tehát az anyagi veszteség a gyermeket vállaló anyánál annál nagyo bb, minél magasabb volt előző keresete. Márpedig az ember a veszteséget jobban megérzi, mint jövedelme növekedését érezné. A kialakult, megszokott életszínvonalról nehezebb lemondani, mint hozzászokni a magasabbhoz. Ráadásul a gyerekápolással töltött idő a latti jövedelem felülről korlátozott, legfeljebb a minimálbér kétszerese, vagyis ma havi 45 ezer forint. Aki már nevelt gyermeket, jól tudja, hogy a keresetkiegészítéssel együtt ez bizony nem fedezi a gyermeknevelés valós költségeit. Ezért a Magyar Demokra ta Fórum arra törekszik, hogy az ország teherbíró képességének függvényében a felső határ ennél magasabbra kerüljön. Egy kritikai elem azonban mindenképpen figyelmet érdemel, az ezzel kapcsolatos véleményünket Varga István képviselőtársam a költségvetés- é s adópolitika tárgyában tartott vitanapon részletesen kifejtette, és korábban már én is utaltam rá. Nevezetesen arról van szó, hogy a '70es, '80as évek idején bevezetett előremutató családpolitika a '90es évek végén a kialakult piacgazdasági környezetbe n egy az egyben már nem alkalmazható. Mára a munkaerőpiaci helyzet alapvetően eltér a kötelező foglalkoztatás időszakától, hiszen a munkáltatók ma már egyáltalán nem érdekeltek - hacsak nem magasan kvalifikált munkavállalóról van szó - a gyesről, gyedről visszatérők befogadásában, foglalkoztatásában.
