Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 22 (81. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter:
166 törvényjavaslat egészéről vagy a módosítással illetett részeiről. Heti öt napon, esetenként egymás t követően, reggeltől késő estig tartó üléseken aktív részvétel még a legkötelességtudóbb képviselők számára is rendkívüli feladatot jelentett, mások pedig éppen ezen az alapon adtak maguknak felmentést a munkában való részvétel alól. Másrészt az életnek n emcsak biológiai, napszakos ritmusa van, hanem a társadalmi életnek is megvan a maga heti beosztása, ami alól a képviselők sem tudják minden esetben kivonni magukat. Ezek következményeként igen fontos törvényjavaslatoknak még a vezérszónoki felszólalásaira is az Országgyűléshez méltatlan érdektelenség mellett került sor, s persze nélkülözve a közszolgálati televízió nyilvánosságát. A törvényhozás minőségéhez tartozik a megfelelő színvonalú bizottsági előkészítés. Ezen a téren az új munkarend előnye, hogy a plenáris ülések alatt csak igen ritkán került sor bizottsági ülésre, és az egyes bizottságok ülései közötti ütközések a heti öt napra történő elosztással elkerülhetők voltak. Hátrány ugyanakkor, hogy a bizottságok csak háromhetente ülésezhetnek, s a lehets éges bizottsági napok száma 9ről 5re csökkent. Az Országgyűlés nemcsak a törvényhozás színtere, hanem a politikai vélemények megjelenítésének legmagasabb szintű fóruma is. Az új munkarendben az Országgyűlés ennek a feladatának csak részben tudott eleget tenni. A napirend előtti felszólalások, a kérdések és azonnali kérdések száma drasztikusan - harmadára - csökkent, és kismértékben az interpellációk száma is kevesebb lett. Mindez nemcsak az ellenzék számára hátrányos. Sajnos, az országos jelentőségű ügyek nem a parlament háromhetes ciklusához igazodva keletkeznek. A negatív tapasztalatokkal szemben mi van a mérleg másik serpenyőjében? Igen, a képviselői héten az egyéni képviselőknek lehetőségük nyílt a választóikkal való kapcsolattartásra. Fel kell tételez nem, hogy ezzel a képviselők éltek is, és idejüknek csak kis részét vette el önkormányzati képviselői, polgármesteri, alpolgármesteri, megyei közgyűlési elnöki, alelnöki, párttisztségviselői, netán megtartott főállásukból adódó feladataik ellátása. E pozi tívum mellé azonban hozzá kell tennem, hogy a képviselők többségét, kétszáztízet nem egyéni kerületben választották meg. Hallhattuk itt a parlamentben a Fideszképviselőcsoport azon véleményét, hogy a polgárok kedvezően fogadták az új munkarendet. Ezt az á llítást cáfolni nem tudom. Az erre vonatkozó közvéleménykutatást nem ismerem, mert azok az emberek, akikkel a MIÉP képviselői munkájuk során találkoznak, nem a munkarendről mondanak véleményt, hanem az Országgyűlés munkájának eredményét minősítik. Mi azon ban tudjuk, hogy az eredményt az Országgyűlés munkájának belső szervezése is befolyásolja, ezért ennek figyelembevételével kell meghatároznunk az őszi beosztást. Ez a feladat a házbizottságra hárul, hiszen a Házszabály 23. § a) pontja szerint a házbizottsá g állást foglal az Országgyűlés ülésszakonkénti és heti munkarendjéről. A szükséges konszenzus hiányában hozta meg február 9én az Országgyűlés a döntését, természetesen csak az ez évi tavaszi munkarendre érvényesen. Bízom benne, hogy a következő ülé sszakra vonatkozóan sikerül a házbizottságban konszenzusra jutni, és nem kell megint egyszerű szótöbbségű döntéssel helyettesíteni a megegyezést. Ehhez azonban időben és a tapasztalatokat tárgyilagosan értékelve meg kellene kezdeni az egyeztetést. Köszönöm a figyelmet. (Taps a MIÉP és az SZDSZ padsoraiban. - Egy hang az SZDSZ soraiból: Jól beszélt!) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki reagálni. (Jelzésre:) Igen, Dávid Ibolya miniszter asszony. Te ssék, miniszter asszony! DR. DÁVID IBOLYA igazságügyminiszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Az Országgyűlés munkarendjének kialakítása az Országgyűlés belső ügyének tekinthető. Ilyen értelemben született meg egyébként a formája is, mert amiko r 1990 óta azon vitatkoztunk, hogy milyen műfajú legyen az Országgyűlés, akkor azért lett
