Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 21 (80. szám) - Az adatvédelmi biztos 1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ adatvédelmi biztos, a napirendi pont előadója:
104 Ugyanakkor hadd szóljak valamit a dinamikus jellegű változásokról. Az egyik ilyen változás, hogy a mi ügyforgalmunkban az idén - tehát a '98as évről beszélek - először jelent meg külön statisztikai adatként a konzultációs ügyek kategóriája, és 26 százalék a konzultációs ügyek száma. Ez szerintem egy igen figyelemreméltó változás, mégpedig ez a változás a következő dolgot jelzi - az én értelmezésemben legalábbis , hogy az én személyes és a hivatali és a kollégáim szerepfelfogása szerint az ombudsman, az adatvédelmi biztos különösen, egyfajta követő jogvédelmet alkalmaz, várjuk a panaszt, nem akarjuk rákényszeríteni a saját értékvilá gunkat a magyar társadalomra, hanem ha van egy magyar állampolgár, aki valamit kifogásol és ez a kifogás jogilag értelmezhető és a jog mellette áll, akkor ezt a kifogást felkaroljuk és a megfelelő jogi támogatást megadjuk hozzá. (Az elnöki széket dr. Wek ler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ugyanakkor azt kellett tapasztalnom a tavalyi évben, hogy mondhatni, tömegesen fordulnak hozzám állami szervek, legyen szó miniszterről, államtitkárról, polgármesterről, jegyzőről vagy egy dekoncentrált kö zigazgatási szerv vezetőjéről vagy akár magánadatkezelőről, hogy mielőtt valamilyen adatvédelmet vagy információszabadságot érintő ügyben egy olyan lépést megtenne, amelyet valamilyen tekintetben jogilag kockázatosnak tart, eljön hozzám és a segítségemet kéri. Ezek a konzultációs ügyek azt a változási igényt jelzik szerintem, hogy ezt a követő adatvédelmet egyfajta preventív adatvédelem igényével hozzuk össze, s ezektől a konzultációs igényektől nem is szoktunk sem meghátrálni, sem elhárítani, amennyiben a z igény egyébként a törvény szabályai szerint teljesíthető. A másik olyan jelenség, amely szerintem igenigen figyelemreméltó, az pedig az, hogy a közhatalom és a magánadatkezelők aránya jelentősen, messze a statisztikai hibahatár fölött megváltozott az ü gyforgalmunkban. Arról van szó, hogy a közhatalmat - közhatalom alatt a közigazgatást és az önkormányzatokat értem - panaszoló állampolgári indítványok aránya 60ról 51 százalékra esett vissza, ezzel szemben ugyancsak jelentősen, 9 százalékkal, majdnem 10 százalékkal 30 százalékra emelkedett a magánadatkezelőkkel szembeni panaszok száma. Ez pedig szerintem egy igen fontos társadalmi változás jele. Meggyőződésem az, hogy a jogvédelem szerkezete és a társadalom szerkezete nagyon szoros összefüggésben van egy mással. Tehát amikor az állampolgárok egy jelentős statisztikai változási igényt mutatnak a panaszaik esetében, akkor - ez 20 százalék elmozdulás, mert 10 százalékkal több a magánadatkezelők elleni panaszszám és 10 százalékkal kevesebb a közhatalommal sze mbeni panaszok száma - emellett nem lehet elmenni szótlanul. Meggyőződésem szerint ezt értelmezhetjük úgy, hogy a tíz évvel ezelőtti helyzet mára Magyarországon lényegesen és alapvetően megváltozott. Nevezetesen arról van szó, hogy egy egydimenziójú alávet ettség, amely úgy nézett ki, hogy az állam fönt és a polgár lent - erről ma már esett is szó , nem azt mondom, hogy megszűnt, hanem megváltozott. Nem egydimenziójúvá vált ez az alávetettség, hanem egy sokpólusú veszélyeztetettség alakult ki. Ez pedig megg yőződésem szerint azt jelenti, hogy az a keleties, államszocialista szerkezet, amely persze a jogi struktúrában, az állam struktúrájában és a gazdaság struktúrájában az 1989es évet követően gyakorlatilag azonnal megváltozott, de mi mindannyian tudjuk, hog y természetesen a demokratikus jogállam felépítése egy korszakos feladat, tehát ez a tíz évvel ezelőtti struktúra mára lényegében megváltozott, és átadta a helyét egy nyugatias jellegű szerkezetnek. Ebben a nyugatias jellegű szerkezetben egy sokpólusú vesz élyeztetettség állapotában vagyunk. Természetesen az információs szabadságjogok minden társadalomban és minden körülmények között valamilyen értelemben veszélyeztetettek. Ha ezt megpróbálom illusztrálni esetekkel is, akkor hadd kezdjem azzal, amivel a tava lyi beszámolómban is foglalkoztam, sőt az azt megelőzőben is, hogy az állami adatcentralizáció jelensége egy állhatatos dolog, az ellen mindig küzdeni kell. Hozzáteszem, hogy az állam jogos igényeire mindig meg is lehet találni azt a megoldást, amely a sza badságjogok érvényesítése tekintetében még elfogadható, még elviselhető. Ha mondjuk, mindannyiunk által ismert fontos
