Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 21 (80. szám) - Az adatvédelmi biztos 1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ adatvédelmi biztos, a napirendi pont előadója:
105 példákat kell említenem, akkor az 1998as évhez tartozott az adó és a társadalombiztosítási járulék egységesebb, egy szervezet által törté nő beszedése, ez az állami, kétségkívül adatcentralizációs lépés megtörtént. Ugyancsak komoly változások voltak a szervezett bűnözéssel kapcsolatos jogi szabályozás tekintetében, és említhetem azt is, hogy a Belügyminisztériumban nagy adatkezelő szervezete ket vontak össze. Ez a három eset mindazonáltal olyan volt, hogy az adatvédelmi biztos hivatalával az érintett szervezetek hosszú időn keresztül szakmailag meglehetősen magas színvonalon folyamatosan konzultáltak, egyeztettünk és olyan kompromisszumokat le hetett elérni, amely kompromisszumok az állam igényét is kielégítették, a közigazgatás igényét is kielégítették, és ugyanakkor a szabadságjog érvényesülésének sem szabott olyan gátat, amely elviselhetetlen lett volna. Meg kell egyébként jegyeznem, hogy néh ány fontos központi közigazgatási szervvel - említem az Igazságügyi Minisztériumot, az Oktatási Minisztériumot és a Belügyminisztériumot - az elmúlt évben nagyon is gyümölcsöző kapcsolata volt az adatvédelmi biztos irodájának. Ezekkel a közigazgatási szerv ekkel az együttműködésünk abban is megnyilvánult, hogy az ajánlásaimat ezek a szervek gyakorlatilag 100 százalékban fogadták el, és hozzáteszem, hogy például a Belügyminisztériumban és az Igazságügyi Minisztériumban szakértői szinttől a legmagasabb szintig igen kiváló adatvédelmi és információszabadságszakértők működnek. (21.10) Ehhez negatív példát is kell említenem - ez a negatív példa pedig a Pénzügyminisztérium. A Pénzügyminisztériummal az adatvédelmi biztos hivatala fennállása óta folyamatos és igen é les vitában van. Ennek a vitának az értékelésénél szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez az állandó vita - amely megnyilvánul abban, hogy az információs szabadságjogokat a szabályozás koncepciójában és megvalósításában is igen gyakran félreteszi előt erjesztőként a Pénzügyminisztérium - a hivatalom megalakulása óta folyamatos, legyen bárki is a pénzügyminiszter. Ez a konfliktus egyáltalán nincs kódolva, ennek nincsenek benső okai, sokkal inkább számítanom kellett volna arra, hogy a Belügyminisztériumma l lesznek ilyen jellegű konfliktusaim, hiszen az állampolgárok adatainak millióit kezeli a Belügyminisztérium, és ott tényleg vitathatatlan, hogy ezek az adatkezelések igenigen érzékenyen érintik a polgári szabadságot - ennek ellenére a Belügyminisztérium mal való kapcsolatom soha nem is volt rossz. Amikor azt mondom, hogy sokdimenziójúvá vált ez a fenyegetettség, ezt még néhány példa szerintem jól alátámasztja. Van, amikor az ajánlás és a vizsgálat címzettje is állami szerv, azonban azt kell látnunk, hogy ezek az adatvédelmi biztosi vizsgálatok mindig vagy igen gyakran túlszaladnak a közigazgatáson, és akkor is, amikor a vizsgálat tárgya és alanya nem a magángazdaság, illetve nem magáncég, hanem állami cég, igen gyakran azt tapasztaljuk, hogy a fenyegetetts ég nem kizárólag az állami szférából éri az információs szabadságjogokat. Erre jó példa volt az Országos Felsőoktatási Fejlesztési Intézetnek - amely egy állami szerv - a Dokusoft nevű magáncégbe átpumpált személyesadatállománya, amelyben arról volt szó, hogy sikertelen felvételi vizsgát tett diákok, felvételizők adatait egy magáncég megszerezte, majd ebből az adatkincsből profitált. Amikor az ajánlásomban megfogalmaztam ennek a jogellenességét, az oktatási miniszter úr teljes mértékben egyetértett és elfo gadta ezt az ajánlást. Más a helyzet a központi hitelinformációs rendszerrel kapcsolatos ajánlásommal. Mint a pénzügyi jogi problémákhoz értő képviselő urak talán tudják - biztosan tudják , a hitelinformációs törvénynek van egy intézménye, a központi hite linformációs rendszer. Ez a központi hitelinformációs rendszer törvényi felhatalmazással gyűjti állampolgárok és gazdasági szervezetek adatait abban a tekintetben, hogy megfelelő hitelinformációt nyújtson. Ez az adatgyűjtés, tárolás és továbbítás szigorú feltételekhez van kötve, de a törvény nem szól egyéb hitelinformációs rendszerekről, amelyeket a Tőkepiaci Felügyelet piaci hitelinformációs rendszerekként ír le. Az álláspontom szerint ezek jogszerűen nem működnek ma Magyarországon, a pénzügyi irányítás szervei szerint ezek jogszerűen működnek, és a különbség csupán annyi, hogy a központi
