Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 21 (80. szám) - Az adatvédelmi biztos 1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ adatvédelmi biztos, a napirendi pont előadója:
103 Ezért amellett, hogy megköszönöm a bizottságok támogatását, azt gondolom, hogy érdemes az önök által egyébként talán ismert statisztikai adatok értelmezésére is kísérletet t ennem, tehát tényleg valamilyen olyan kiegészítést tennem, amelyik persze kísérlet, és vitatni lehet azt, hogy az az eredmény, amelyre ezeknek a statisztikai adatoknak és az éves ügyforgalmam tapasztalatainak az alapján eljutottam, helyes vagy helytelen, d e mindenesetre az önök számára talán nem érdektelen. Hende Csaba államtitkár úr többször is említette a hozzászólásában a "tükör" szót. Azt mondta, hogy tükröt tart a parlament, de talán a magyar társadalom elé is az ombudsmani jelentés. Magam is azt gondo lom, hogy az éves ombudsmani jelentés egyfajta társadalmi diagnózist nyújt a magyar társadalom állapotáról. Ami az adatvédelmi biztosi jelentést illeti, hiszen nekem erről kell beszélnem, ezt azzal is alátámasztanám, hogy megítélésem szerint ez az éves jel entés nagyrészben olyan, hogy talán állíthatom: az élet írta, hiszen az adatvédelmi biztosi működésem során a hivatalból indított eljárások száma egészen minimális; az igazi, hivatalból indított eljárások száma évente az egykét esetet nem haladja meg. Teh át mindig vagy hivatali kötelességből, mint amikor jogszabálytervezeteket véleményezek, vagy pedig, ha nem hivatali kötelezettségből - és ez az esetek nagy része , akkor panaszok alapján járok el, illetőleg ha valaki valamilyen formában hozzám fordul. Ha az ügyforgalmi statisztikáimat áttekintem és röviden utalok rá, akkor azt kell először megállapítanom, hogy a múlt évvel összehasonlítva az ügyszám stagnál. Ez a stagnálás az én megítélésem szerint pozitív jelenség, hiszen a stagnálás azt jelenti, hogy míg a korábbi években minden évben duplázódott az ügyszám, hogy ez megállt - már tavaly is láttam, hogy meg fog állni, és beszéltem is róla , ez azt jelenti, hogy beállt az az évi ezer vizsgálat, amit egyébként, ha erőfeszítések árán is, de el tudunk végezni , és amely azt mutatja - erről ma már szó esett , hogy a jogállam Magyarországon úgy működik, hogy az állampolgárok elégedetlensége az adatkezelőkkel, illetőleg az információszabadság esetleges megsértőivel szemben nem növekszik. További sajátossága az üg yforgalmi statisztikánknak, hogy két nagyon sajátos jelenséget lehet megfigyelni. Az egyik egy bámulatos stabilitás, a másik pedig az, hogy ebben az évben, tehát az 1998as évben egy nagyon jelentős dinamikus változás is bekövetkezett az adatvédelmi biztos ügyforgalmában. A stabilitás megítélésem szerint életünknek egy nagyon mély struktúrájára utal, és egyáltalában nem örvendetes. Ez a stabilitás abban nyilvánul meg, hogy az adatvédeleminformációszabadság ügyszakban, változzon bármit is évről évre az adat védelmi biztoshoz elkerülő ügyek száma, ez elképesztő stabilitást mutat: 10 százalék körül van az információszabadságügyek száma az összes, általam vizsgált ügyeket összehasonlítva, de ha csak a panaszügyeket veszem tekintetbe, ez az arány 7 százalék, és minden évben 7 százalék. És ez nem változik akkor sem, amikor magam is igyekszem minden lehetséges fórumon lobbizni az információszabadság érdekében. Amikor ezt a tényt megállapítom, akkor két további ismeretet kell magamban elrendezni, hogy ez további ért elmezést nyerjen. Az egyik az, meggyőződésem, hogy az egész európai jogi kultúrára általában is jellemző az, hogy az információszabadság iránti társadalmi igény nemcsak a magyar társadalomban, hanem a tőlünk nyugatra lévő európai társadalmakban is elmarad a személyes adatok védelméhez fűződő igénytől, és ez szöges ellentétben van például az északamerikai társadalmakkal, amelyekben éppen fordított jelenséget figyelhetünk meg. (21.00) Azonban ez az arány, azt hiszem, nem egy kifejezetten jó üzenet a társadal om részéről, de azt gondolom, hogy hosszabb történelmi korszaknak kell eltelnie, amíg a magyar társadalom úgy viszonyul az információszabadsághoz, hogy látja azt, hogy a közügyek ellenőrzése minden ember személyes ügye is, és nem csupán verbális igény és n em csupán választások idején kinyilvánított akarat és nem csupán a polgárok által választott képviselők útján gyakorlandó jog.
