Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 8 (46. szám) - A Közbeszerzések Tanácsa 1997. január 1-je és december 31-e közötti időszakban végzett tevékenységéről, valamint a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól szóló beszámoló, valamint a Közbeszerzések Tanácsa 1997. é... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
91 mindenekelő tt a bérből és fizetésből élők kiemelkedően nagy szerepet játszanak ebben a forrásösszegyűjtésben. Ezért tehát a nyilvánosságot kiemelkedően fontosnak tartjuk, és bizonyos területeken összeférhetetlenség is előjön. Például jómagam összeférhetetlennek tart om azt, hogy a közbeszerzési tanács alelnöke a Dunaferr Rt. elnökvezérigazgatója, hiszen számtalan közbeszerzésben kft.ken keresztül érdekelt. Erről az ügyről majd holnap úgyis interpellációt készítek, ezt be is terjesztettem. Tehát ezeknek az összeférhe tetlenségeknek a felülvizsgálatát kérnénk, ugyanakkor azt is, hogy a közbeszerzés rendjéről, folyamatáról tételesen egy olyan átfogó vizsgálat készüljön, amely eddig nem történt meg, amely egyrészt tapasztalatokat is nyújt, másrészt pedig választ ad ezekre a rendezetlen kérdésekre. Tehát egy ilyen fokú átfogó vizsgálat javaslatával élünk, és mindezek figyelembevételével a Magyar Igazság és Élet Pártja frakciója is elfogadja a jelentést, amely egyébként igyekezett nagyon korrekten bemutatni a helyzetet - bár jómagunk több adatot is vártunk volna ezekről kérdésekről , és ennek az elfogadását fogjuk javasolni azzal a kitétellel, hogy mind a törvény felülvizsgálata, mind pedig az egész közbeszerzési folyamatnak egy szakmai felülvizsgálata készüljön el, és majd amikor a törvény módosítására sor kerül itt a parlamentben, akkor ezeket az információkat is kapcsoljuk hozzá. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik dr. Horváth János, a Fidesz képviselője; őt Takács Imre, az MSZP kép viselője követi. Megadom a szót Horváth János úrnak. (Dr. Horváth János mikrofonja nem működik.) Kérem Horváth úr gépének bekapcsolását. (Dr. Horváth János neve megjelenik az eredményjelző táblán.) Képviselő úr, öné a szó. (20.20) DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz ) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Türelmüket kérem, a technológiát megtanulom... Gondolom, 1999. február 8a úgy kerülhet be az Országgyűlés krónikájába, mint az a nap, amikor a közügyek előrevitelével többet foglalkoztunk, mint parittyázással és nyilaz ással. Meghallgattuk egymás hozzászólásait a kormánykoalíció soraiból, az ellenzék soraiból, kiegészítjük, értékeljük. Nos, ebben a szellemben különösképpen érdekes, megjegyzendő és kifejeződött a Közbeszerzések Tanácsa tevékenységének a megvitatása. Ennek a tárgyilagosságra törekvésnek a szellemében ajánlok én most néhány megjegyzést a közgazdaságtudomány analitikai eszköztárából. Célként emlegetődik itt az Országgyűlésben - idézek kifejezéseket - az átláthatóság, a hatékonyság, a verseny tisztasága. Ugye magunkra ismerünk? Fel kell hívnom a figyelmet igen tisztelt képviselőtársaim: ezekkel ellentétben áll az a másik gyakran elhangzott kifejezés, hogy 10 százalékos árengedmény, vagy helybeli tender preferálása és más kedvezmények. Mindezek ugyanis létrehoz nak, megteremtenek olyan implicit juttatásokat, amelyek nemigen látszanak, és az adófizető, a fogyasztó, a döntéshozó talán nem is tudja, hogy létezik az az implicit juttatás, és mennyi az. Nevezhetjük azt persze más néven is, szubvenció, transzfer, és a n emzeti irodalomban különböző kifejezések léteznek erre. A kérdés az - ez kellene, hogy legyen a kérdésünk : ki kapja a juttatást? És ki adja a juttatást? Tehát ki az a kiválasztott, kedvezményezett szállító vagy valaki, aki magasabb árat számíthat? Mi, dö ntéshozók úgy gondoljuk, és még talán a parlament törvényhozói is, hogy ezzel mi valami patrióta dolgot cselekedtünk. Mintha nem vennénk észre, hogy valakinek juttattunk valamilyen címen, ami rendben van, ha tudjuk, hogy azt akartuk csinálni, és azt kifeje zzük, de többnyire ez rejtve van, implicit. És ki fizeti ezt meg? A fogyasztó, a használó, és végső fokon az adófizető. Ha így akarjuk megadóztatni a társadalmat, lehet, hogy rendben van, de csak akkor, ha ezt is kimondjuk, és tisztázottá tesszük a társada lomban.
