Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 3 (53. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - FARKAS SÁNDOR (Fidesz): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
881 Megmondom őszintén, aggódom a mezőgazdaságért, de bízom abban, hogy jobbító szándékkal ki tudjuk szedni a jobbat és a még jobbat. Itt elég jól elkalandoztunk a termőföldről szóló törvény vitája kapcsán, mert már eljutottunk a társas gazdálkodáshoz, eljutottunk a szövetkezetekhez, eljutottunk a magángazdasághoz, a csa ládi gazdasághoz. Egypár szóban annyit mondanék, úgy kell vinnünk a vonalat, hogy ha csak lehet, több sebből ne vérezzen a mezőgazdaság, több vér ne folyjon el - a benne szenvedők tudják, hogy mire gondolok , a vidék gondjait vállaljuk fel, a vidék megtar tó erejét tényleg ne csak mondjuk, hanem tettekkel bizonyítsuk, és készüljünk fel arra, hogy igenis a magántulajdonon alapuló gazdaságé a jövő, de az csak úgy tud kialakulni, és nem egyik napról a másikra, ha már a meglevőt mikroszkóp alá tesszük, hogy éle tképes, EUkonform tude lenni, vagy pedig gátja a fejlődésnek. Ha ezeket az elemzéseket elvégeztük, akkor mondjunk véleményt, hiszen nagyonnagyon sajnálatos volna, ha árutermelésünket nem tudnánk olyan szinten tartani, mint ahogy van, vagy nem tudnánk el őrelépni. (17.30) Sajnos, én mindig azt látom, hogy azt a kvótát, ami a rendelkezésünkre áll, jelenleg sem tudjuk kihasználni. Agrárország vagyunk, sokkal többet tudnánk termelni, mint amit most termelünk. Ezt az úri huncutságot, ami külföldről is látszik felénk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hogy szeretnének bennünket úgy átalakítani, hogy végeredményben harcképtelenek legyünk, át kell gondolnunk. (Az elnök ismét csenget.) Ennek a fontosságát úgy az ellenzéknek, mint a kormán ypártnak fel kell fogni. Én bízom benne, hogy a mezőgazdaság (Az elnök ismét csenget.) olyan terület lesz, ahol nagy konszenzussal tudunk törvényeket alkotni. Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Farkas Sándor képviselő úr, Fidesz, következik kétperces felszólalásra. FARKAS SÁNDOR (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy amiről ma délután elég hosszú ideje megint beszélgetünk, egy nagyon fontos kérdés. De engedjék meg, hogy tegyek egy javaslatot, mert nem hiszem, hogy ebben ma olyan döntés születik, ami nekünk hasznos lehet. Éppen ezért én javaslom az elnök úrnak, hogy Kis Zoltán képviselő úrnak adja meg a szót. Köszönöm szépen. (Derültség és taps.) ELNÖ K (Gyimóthy Géza) : Tisztelt Országgyűlés! Mint a mezőgazdasági bizottság elnöke zárszóként értékelve... - valóban nincs is több képviselő, mivel Lakatos András képviselő úr nagyon méltányosan visszalépett, jelezte. (Lakatos András közbeszól.) Mondom, képvi selő úr, ön visszalépett, tehát jó példával járt a többi képviselőtársa előtt. De ezt nem tudta a többi képviselőtársa, ezért nem léptek vissza. Most Kis Zoltán képviselő úr következik, rendes felszólalásra, SZDSZ. Tessék! DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nehezen lehetne tagadni, hogy olyan kérdésről van szó, ami izmosítja a lelket, és indulatokat feszít: a föld, a magyar föld. Ez érthető is, mert ennek az országnak a történelmében, azt hiszem, ez a föld volt az, ami legink ább sebeket szaggatott, és az ország rossz politikai döntésekkel a kétharmadát el is veszítette. Nem ajánlom, hogy ezen az úton járjunk tovább. Észre kellene venni, hogy ezek az indulatok nem vezetnek sehova, mert ha mi földről beszélünk, akkor ez hozza a többi sérelmet. Hozza, hogy ki hogy vette el kinek a földjét, kiosztották, visszavették, kolhozosították. És innen már megint szembefordulunk egymással. Bár ahogy elnézem, ebben a teremben nem sokan ülnek azok közül, akik valamit is tettek annak idején a r ossz döntések meghozatalában. Azt hiszem, hogy az elődök bűne miatt feszülünk itt úgy egymással szembe, hogy
