Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 3 (53. szám) - Az általános mezőgazdasági összeírásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF):
806 de azt lehetővé tette, hogy az addig elkülönült statisztikákat összekapcsolják, például birtoknagyság szerint elemezzék az állatállományt, a vetésszerkezetet vagy a gép esítettséget - száz évvel ezelőtt! Az akkori felvételek eredményeit négy kötetben adta ki a statisztikai hivatal. A trianoni sokk, a Nagyatádi nevével jelzett földreform, továbbá a terjedő gépesítés, műtrágyahasználat igényelte az ország területének másod ik, 1935. évi általános mezőgazdasági összeírását. A földbirtokok, mezőgazdasági üzemek statisztikai összeírásáról akkor nem törvény, hanem az 1111/1935. számú miniszterelnöki rendelet rendelkezett. Az 1935. évi összeírás piacibb szemléletű volt, mint az 1 895. évi, részletesebben mérte föl az eszközállományt, költségeket és a gazdatartozásokat. Nagy erénye volt az akkori összeírásnak, hogy a mezőgazdaság vertikális kapcsolatait is fel kívánta mérni, és fel is mérte. A téeszszervezés befejeződésével merült f öl az igény az ország történetének harmadik általános mezőgazdasági összeírására, amit 1972ben végeztek el. A felmérés egyik társadalmi jelentőségű eredménye az volt azon kor viszonyai között, hogy rádöbbentette a gazdasági vezetést az akkori mezőgazdaság i üzemek állóeszközigényességére, igazolta azt, hogy a korábban tervezettnél nagyobb ráfordítások figyelembevétele esetén valótlanok a parasztság meggazdagodásáról szőtt politikai híresztelések. Az már korosztályom élettapasztalata, hogy ezen összeírás ut án indult meg a virágzó nagyüzem állami támogatással történő kiépítése, ami kétségkívül történelmi tény, rendkívül sok anyagi ráfordítással. Az 1973. évi olajválság erőteljesen átrendezte a mezőgazdasági és ipari termékek világpiaci árarányait, növelte az igényt, hogy a korábban naturális súlypontú összeírások jobban vegyék figyelembe a gazdaságok áru- és hitelkapcsolatait. Az 1981. évi, az ország történetének negyedik általános mezőgazdasági összeírása teljesítette ezt az elvárást. És így érkeztünk el a re ndszerváltozás időszakához, az 1991. évi ötödik általános mezőgazdasági összeíráshoz. Ezt az összeírást sajátos körülmények között kellett elvégezni; a valóságos világpiaci hatások érzékelése miatt megroggyant nagyüzemi szféra adatai már nem voltak alkalma sabbak mélyebb gazdasági elemzések elvégzésére, a privatizációs törvények életbe lépésének időpontjai miatt, a folyamatok miatt az új kisüzemek és az új típusú szövetkezetek eredményei viszont még nem tükröződhettek az eredményekben. Az összeírás eredménye iből ezáltal a gazdaságpolitika csak kevés megállapítást tudott hasznosítani. Az ország történetének hatodik, immár a most előttünk álló, a 2000. évben végrehajtandó mezőgazdasági összeírása remélhetőleg már egy kissé megállapodottabb tulajdoni és birtoks zerkezet gazdálkodását fogja tükrözni, és az eredmények alapján megalapozottabban lehet majd készülni további és nem halogatható agrárstratégiai kérdések megoldására. A törvényjavaslat szükséges meghozatalában elsősorban természetesen nem a történelmi kör ülmények, hanem a hazai jelenlegi körülmények és viszonyok játszanak szerepet. Az általános mezőgazdasági összeírás jelentősége, fontossága a magyar agrárgazdaság szempontjából vitathatatlan; ezt az előttem szólók mindannyian egyértelműsítették, és ebben, azt hiszem, közös a véleményünk. A személyes adatok védelméről szóló alkotmányos elvek betartása - amiről szintén már szó volt - megköveteli, hogy az ezzel megbízott szakemberek a törvény szellemének és betűjének megfelelően járjanak el. Ez számunkra evide ncia. (10.10) Ezért az általános mezőgazdasági összeírásról szóló törvény parlamenti megalkotása tehát szükségszerű feladat és támogatása indokolt. A mezőgazdaság, az egyes agrárágazatok helyzetének pontos ismerete tehát elengedhetetlen egy jól szervezett piacgazdaságot felépíteni kívánó állam agrárkormányzata számára. Ezekre az adatokra azonban legalább ilyen szüksége van az egyes mezőgazdasági termelőknek, piaci szereplőknek ahhoz, hogy megbízható döntéseket hozhassanak gazdálkodásukhoz.
